Száz éve született Bálint Sándor néprajztudós

Szeged: A szegedi Móra Ferenc Múzeum a múlt század nagy néprajztudósának, Bálint Sándornak állít emléket egy reprezentatív kiállítással és születésének századik évfordulójára megjelent értékes kötettel.
A színes illusztrációkkal gazdag album beszámol életútjának legfontosabb fejezeteiről, szellemi és tárgyi gyűjtőmunkájának felbecsülhetetlen értékű eredményeiről, amelyek a múzeumi emlékkiállítás anyagát képezik. Bálint Sándor 1904 augusztus elsején született Szeged-Alsóvároson és egész életét szülővárosa környéke, és más, távolabbi magyar tájak szakrális néprajzi kutatásának szentelte.
Az 1960-as évektől kezdve Bálint Sándor a szakrális népélet hívő kutatójaként bejárta az ország távoli falvait is. A Dunántúl vallásos világát, barokk templomait egészen egyedülállónak tartotta és nagy örömére szolgált, ha útjain olyan társakra talált, akik színes fényképen örökítették meg az aprófalvak szakrális építészeti kincseit. Nagy részükről számot ad a szép kötet is, amelynek lapjain életre kelnek a festmények, szentképek, keresztek, búcsús emlékek, fafaragások, ima- és énekeskönyvek, szentek ereklyéit őrző ritka kolostori munkák, szegedi vonatkozású kegyképek, ismert rézmetszők művészi szentképei. A nagy néprajztudós sokszor beszélgetett tanítványával, Szilárdfy Zoltánnal arról, hogy a műtárgyat, az évszázadok óta tisztelettel övezett kegyképet, amely muzeális értéke felett még más értékek hordozója is, nem szabad csupán néprajzi, művészettörténeti szempontból vizsgálni. Eszmehordozó jelentőségüknél fogva annak a kornak szellemi hangulatába kell emelni azokat, amelyben születtek. Ezt a sajátos szemléletet a hűséges tanítvány „Bálint Sándor-i” látásmódnak nevezte, amely az ő mentalitását meghatározó tiszta lelkiségből, keresztény humanizmusából fakadt. A kötetben Szilárdfy Zoltán külön fejezetben ismerteti a régi kegyképek, szentképek történetét. Kitér a Máriacelli-kegyszobor legendájára: Koptik Odó a salzburgi érseki egyetemen 1734-ben doktori dolgozatát a Máriacelli Szűzanya pártfogásába ajánlotta. Nyilván a celli kultusztól indíttatva, belépett a bencés rendbe. Nem sokkal később Győrött találkozott Sajghó Benedek bencés főapáttal, aki barátságába fogadta és 1739-ben dömölki apáttá nevezte ki. Ekkor nyílt alkalma arra, hogy a Máriacelli Szűzanya kultuszát a második alapítóként tisztelt Nagy Lajos király hazájába átültesse. Így „kis Máricell” néven az eredeti kegyszobor másával alapította meg a celldömölk-i búcsújáróhelyet.
Bálint Sándor életrajzát Csapody Miklós írta meg a bőséges adatokkal rendelkező kötet számára. „A szakrális néprajz európai hírű tudósa, a szegedi hagyományok átörökítője és nemzedékek nevelője volt. Művein és tanítványai sokaságán keresztül adott példát hívő katolicizmusa, európai magyarsága és szociális elkötelezettsége is” – írja a szerző. Életműve a magyar néprajztudomány nagy öröksége, Ennek ellenére a szegedi egyetem egykori professzorát a XX. század nem kényeztette elismerésekkel, anyagi javakkal.. Bántotta, hogy különösen szeretett szülővárosa részéről, folyamatos mellőzésben részesült. Bálint Sándort halálos kimenetelű utcai baleset ért 1980. május 2-án, Budapesten. Kómába esett, s abból már nem tért vissza. Május 10-én meghalt. Temetésén Szegeden többezren gyászolták, a kommunista hatóságok tiltakozása ellenére.
Bálint Sándorra emlékszik a Távlatok legújabb számában (341-351.o.) Barna Gábor is. Az etnográfus szerző emlékeztet rá: mivel Bálint Sándor 1945-48. között tagja volt a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának, 1951-56. között eltiltották a tanítástól. Csak 1957. januárjától vehetett ismét részt az egyetemi oktatásban. Hosszú rendőrségi megfigyelés után azonban koholt vádak alapján felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, s 1966-ban kényszernyugdíjazták. Kahler Frigyes összegyűjtötte és közzétette rendőrségi megfigyelésének III/III-as aktáit. „Szomorúan tanulságos olvasmányok” – írja Barna Gábor. A szerző ugyanakkor leszögezi: Bálint Sándorra érvényes volt Jézus tanítása, ahogy azt Máté-evangéliumban (25,21) olvassuk: „Örülj, jó és hív szolgám! Mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be Urad örömébe.” VR/MK