Száz éve született Kurkó Alajos

Külhoni – 2014. január 17., péntek | 13:31

Kurkó Alajos 1914. január 16-án Csíkszentdomokoson született a család ötödik gyermekeként. Nyolcan voltak testvérek, közülük Kurkó Gyárfás politikus, író a Magyar Népi Szövetség elnökeként vált ismertté.

Kilencéves korában édesapjuk meghalt, édesanyjuk nehéz körülmények között nevelte nyolc gyermekét. Taníttatni egyiket sem tudta. Alajost Csíkszeredába, egy Rancz nevű családhoz adta szabómesterséget tanulni, pedig a fiú felsőbb iskolába vágyott: pap akart lenni.

Miután kitanulta a szabó mesterséget, Csíksomlyón jelentkezett a barátoknál, és kérte felvételét, mert életüket példának tekintette. Felvették, majd a kolozsvári központba küldték. A háború alatt sorkatona lett. A szerzeteseket, papokat, papnövendékeket egészségügyi szolgálatra rendelték a kolozsvári Damjanich kaszárnyába, a helyőrségi kórházba. 1944 őszén az oroszok és a románok bevonulása miatt parancsot kaptak a kórház menekítésére. Így került Kurkó Alajos Németországba, ahonnan Rómába ment, jelentkezett a  ferences szerzetesrendnél, és szabóként élt közötük néhány évig.

Folyamatosan kérvényezte rendfőnökeinél, hogy engedjék továbbtanulni, de a szabályzat ezt nem tette lehetővé, ezért 1957-ben elhagyta a rendet. Innsbruckba került, a menekültek számára felállított magyar gimnáziumba. Leérettségizett, majd beiratkozott a bécsi Pázmány Péter Teológiai Főiskolára. Ötvenéves korában, 1964. június 28-án szentelték pappá. Továbbra is képezte magát, 1972-ben egyházjogból doktorált. A cím megszerzése után Genovába helyezték, az érsekség mellett működő egyházi törvényszéknél lett ügyvéd. Lelkiismeretes munkájával kiérdemelte a pápai prelátusi címet.

A második világháború után 25 évig nem térhetett haza, mert ellenségnek tekintették. Mivel Ceauşescu a Vatikán diplomatáit hosszú éveken át nem engedte be Romániába, Kurkó Alajos összekötő szerepet vállalt a Szentszék és a Gyulafehérvári Püspökség között. Csak 1966 után látogathatott haza Erdélybe. Jelentős anyagi támogatással segítette ebben az időszakban szülőfaluja egyházközségét: melegítőberendezést, harangot küldött, adományokkal segítette a zárda építését. Sokféle módon támogatta az erdélyi papokat is.

1997-ben halt meg Genovában. Június 11-én, Úrnapján helyezték örök nyugalomra a genovai papi otthon temetőjében.

romkat.ro/Magyar Kurír