Százkét éves egyházzenészt köszöntöttek Pozsonyban

Az ünnepelt magyar arisztokrata még a monarchia idején, 1910. január 29-én született Eperjesen. A bécsi világkereskedelmi főiskolára küldte családja tanulni, de ő később inkább a zenészi pályát választotta. „Ez volt a szerencsém, mert így békén hagytak. Muzsikámmal azokat is mulattattam, akik családomat üldözték” – mondta a ma is egészséges, életvidám, még nagyothalló készüléket sem használó zenetanár a Ferences Sajtóközpontnak. Szüleit ugyanis a kommunista hatalomátvétel után mindenükből kiforgatták és internálták. Az volt a fő bűnük, hogy magyarságukat nem voltak hajlandók megtagadni – mondta az idős férfi, akit 73 éves „kislánya” kísért el a pozsonyi ünnepségre.

Ghillányi Isván, miközben zenetanárként kereste kenyerét, leányával együtt sok évig volt a pozsonyi Szent Márton-templom, immár székesegyház énekkarának szólistája, több szép misét is írt, amelyeket Szlovákia-szerte ismernek és játszanak. Évtizedek óta tagja a ferences világi rendnek. Mikor a hosszú élet titkáról kérdeztük, azt válaszolta, hogy az egyház parancsait be kell tartani, nem csak tetteinkben, hanem gondolatainkban is.

A felvidéki magyar ferences világi rendnek több száz tagja van. A pozsonyi csoport vezetője, Kulcsár Éva könyvelő köszöntő szavaiban méltatta örökfogadalmas testvérük példamutató, mindig derűs és szép életét.

Halkó József püspök pedig, miután nagy csokor virággal köszöntötte a világi rendiek doyenjét, megköszönte a pozsonyi híveknek, hogy mindig szeretettel segítették másfél évtizedes magyar lelkészi munkáját és biztosította őket, hogy püspökként is gondja lesz a magyar hívekre, de immár nem a pozsonyi magyar templomra szorítkozóan, hanem a pozsonyi érsekség egész területén.

Szerdahelyi Csongor/Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír