A szegényekkel ünnepelni Jézus születése napját

Az ünneplés szentmisével kezdődött, amelyet Juliusz Janusz apostoli nuncius mutatott be az egyetemi templomban. A nuncius magyarul szólt a hallgatósághoz, János evangéliumának szavait kommentálva: „Az igazi világosság, amely az embereket megvilágosítja, a világba jött. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. A következményei ennek a fényről és Isten szeretetéről szóló sornak többek közt ti is vagytok, nyomorgók és hajléktalanok. A világ, amely körülvesz titeket, úgy tűnik, mintha nem látná, hogy léteztek, hogy nektek szintén jogotok van a méltó élethez, a szükséges ételhez, lakáshoz, orvosi ellátáshoz” – fordult az első sorokban ülő szegényekhez.

Ezen a napon ugyanis az első helyek azok számára voltak fenntartva, akik egyedül el sem jutnak szentmisére, vagy akik legfeljebb a hátsó padok mögött mernek megállni a templomban. „Szerencsére vannak még olyan emberek Magyarországon és a világon, akik elfogadták az Üdvözítőt és hisznek az ő üzenetében a szeretetről, az igazságosságról és a békéről” – folytatta az apostoli nuncius. „Õk úgy viszik hozzátok a reményt, hogy nem csak a maguk akaratából, hanem az értünk emberré lett Istentől veszik a bátorítást, aki minket is Isten fiaivá tesz. A mai evangélium mondja: 'Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá váljanak; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vér szerint és nem a test kívánságából, hanem Istentől születtek.' Ezek a ti Szent Egyed Közösségből való barátaitok a rendelkezésükre álló kevés forrásból százszor többet tesznek, mint azok az intézmények, amelyeknek törvény szerint kellene foglakozniuk veletek.”

A nuncius prédikációját egy „egyszerű bölcsességgel” zárta: „A legnagyobb ajándék, amelyet másoknak felajánlhatunk, az időnk. Idő a találkozásra, a meghallgatásra, a jó tanácsra, egyszerűen arra, hogy együtt legyünk. Így tudunk még emberibbek és vidámabbak lenni.”

A szentmisét követő ebéd mintha e zárszó illusztrációja lett volna. A központi szeminárium ebédlőjében terítették meg az ünnepi asztalokat a Szent Egyed közösség tagjai és barátai. Ezen a lakomán a gazdagabbak szolgáltak fel a szegényebbeknek. Családias hangulatban folyt az étkezés,
mert az asztaloknál nem csak a szegények, hanem az őket rendszeresen látogató és jól ismerő barátaik is ott ültek. A nuncius is velük tartott. Együtt ebédelt egy belvárosi hajléktalan férfival és két idősebb asszonnyal, akik az újpesti Baross utcai szociális otthonból érkeztek autós önkéntesek segítségével. Az ízletes ebéd a szeminárium szakácsnőit dicséri.

Az ebéd után a résztvevők karácsonyi dalokat énekeltek, volt, aki verset mondott, majd a közösség tagjai személyre szóló ajándékokat adtak át a megvendégelt barátaiknak. Az ünnep véget ért, de a szívet melengető élmények, a baráti ölelések, a boldog mosolyok megszépítik a nehéz hétköznapokat szegények és barátaik számára egyformán. „Nem 2007 karácsonyán fogunk legközelebb találkozni. Jövő héten, a szokásos időben tett látogatásunk alkalmával együtt fogunk emlékezni és terveket szőni az elkövetkező időre.”

A Sant'Egidio közösség ezúton szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették az ebéd megrendezését személyes közreműködésükkel vagy adományaikkal. Külön hála illeti msgr. Juliusz Janusz apostoli nunciust, Bíró László püspök atyát, a szeminárium rektorát; Marton Zsolt prefektus atyát és munkatársaikat, amiért harmadszor fogadtak be minket és töltötték velünk ezt az ünnepet.

Klemencz Zsuzsa/Magyar Kurír

Képek: Lugosi Szabó Gergely, Millisits Máté