A szegénység öt tényezője a Szentatya szerint

Sokszor közhelyszerűen összefüggésbe hozzák a szegénységet a túlnépesedéssel. Következésképpen a népszaporulat csökkentését célzó kampányokkal akarnak tenni ellene, köztük olyan eljárásokkal – mint az abortusz és a mesterséges születésszabályozás –, amelyek sem a női méltóságot, sem a házastársi szabadságot, sem pedig a magzatok élethez való jogát nem tisztelik. Ezzel szemben az adatok azt mutatják, hogy jelentős népességnövekedés mellett is képesek voltak országok kiemelkedni a mély szegénységből. A lakosságszám tehát nem szegénységi tényező, hanem gazdagság forrása.

A járványok (malária, tüdőbaj, AIDS) is hozzájárulnak a szegénységhez, ám sok esetben a leküzdésükhöz szükséges erőforrások biztosítása fejében a leginkább érintett országok valóságos zsarolásnak vannak kitéve. A pápa külön is rámutat az AIDS esetére, ahol nem az óvszerhasználat a megoldás, hanem a felelős szexualitás. Előszeretettel vádolják ugyanis az egyházat azzal, hogy az óvszerhasználat elítélésével voltaképpen ennek a betegségnek a terjedését segíti elő. Pedig ellenkezőleg, „az emberi méltóságnak teljességgel megfelelő szexualitásra” nevelő programok jelentős eredményeket tudnak felmutatni ezen a téren. Viszont a járványok legyőzéséhez a szegény népek számára is biztosítani kell a szükséges orvosságokhoz való hozzáférést, akár „a szellemi tulajdonjog védelmét szolgáló nemzetközi szabályozás rugalmasabb alkalmazása révén” is, hogy mindenki hozzájuthasson az alapvető ellátáshoz.

A gyermekszegénység mindenki első számú kinyilvánított ellensége. Azonban ellene úgy lehet a leghatékonyabban tenni, ha a gyermekek életkörülményeire hatással levő tényezőkön javítunk: az oktatás és nevelés, az orvosi ellátás, az ivóvíz biztosítása, továbbá a környezet védelme, illetve az édesanyák gondozása és főként a család stabilitásának elősegítése révén. Ha a nők és édesanyák méltóságát nem óvják, azt elsősorban a gyermekek szenvedik meg – mutat rá az evidens, ám gyakran figyelmen kívül hagyott összefüggésre a Szentatya.

A fegyverkezési kiadások világszerte aggasztóan növekvő mértékben kötnek le erőforrásokat, amiket a fejlesztési segélyektől vonnak el. A fegyverkezést általában a biztonság és a stabilitás erősítésével indokolják, ám a fegyverkezési verseny következtében kialakuló elszegényedés pont ellenkezőleg hat: visszafogja a fejlődést, s így az instabilitást és a feszültségeket növeli. Amint már VI. Pál is megfogalmazta, a béke előfeltétele a fejlődés. Ezért, figyelmeztet a pápa, az államok részéről a konfliktusok mélyebb okainak komoly vizsgálatára és bátor önkritikára volna szükség.

Az egyik legaktuálisabb válsághelyzet, az élelmiszerhiány okaira is rámutat XVI. Benedek. Nem az a baj, hogy nincs elég élelem, hanem az, hogy „spekulációs jelenségek” miatt nehéz hozzájutni, ami arra is rávilágít, hogy hiányoznak a megfelelő gazdasági és politikai intézmények, amelyek az ilyen szükséghelyzeteket kezelni tudnák.

A gazdagok és szegények közötti olló világszerte mind szélesebbre nyílik, aminek okait egyfelől a technológiai változásokban, másfelől az ipari termékek árának alakulásában kell keresni. Az új technológiák főleg a tehetősebb rétegeket gazdagítják. A mezőgazdasági termékek és a nyersanyagok ára pedig elmarad az ipari termékek árának növekedésétől, ami a szegényebb országokat sújtja, amelyek többnyire ezekre alapozzák gazdaságukat. A szegény országok lakosságának nagy része ennek következtében „kettős kirekesztettséget szenved el”: egyfelől alacsonyabb a jövedelme, másfelől magasabb árat kell fizetnie.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír