Székely Hajnalka, a Prohászka Ottokár Gimnázium tanárnője József Attila istenhitéről

A mai Népszabadság Hétvége mellékletében (József Attila Istene 9.o.) Székely Hajnalka, a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium tanárnője nyilatkozik abból az alkalomból, hogy április 11-én ünnepeljük a magyar költészet kiemelkedő alakjának 100. születésnapját. Székely Hajnalka kifejtette: József Attila istenélményét „több fontos tényező határozza meg. Először is életkörülményei: félárva, később teljesen az, zaklatott gyerekkorában kapaszkodókat keres. Érzékeny ember, mint minden költő. A szenvedés, a magány érzése fogékonnyá teszi a transzcendencia iránt. Istenképe antropomorf. Az Istenem című versben írja: „Ha rikkancs volna mesterséged,/ segítenék kiabálni néked.” Istenhez való viszonya szempontjából nagyon fontos költemény a Nem emel föl: „Fogadj fiadnak, Istenem,/ hogy ne legyek kegyetlen árva.” Istenkapcsolata ellentmondásos: „hogy vállaljalak, tagadjalak,/ segíts meg mindkét szükségemben.” Lázadása abban is megnyilvánul, hogy bírálja, szidja az Istent. Vannak megválaszolatlan kérdései Isten létére vonatkozóan. Alapvető emberi élmény: a tudod a jót, teszed a rosszat érzése. A bűn című versében írja: „Zord bűnös vagyok, azt hiszem,/ de jól érzem magam./ Csak az zavar e semmiben,/ mért nincs bűnöm, ha van.” A tanárnő azt is elmondta, hogy József Attila életrajzában elmondta: 18 éves korában a Lázadó Krisztus című verséért istengyalázás miatt perbe fogták, de a verset nem tanítja: „Ha foglalkoznék a költeménnyel, saját védelmében elmondott szavaira hivatkoznék: ’a versemben Krusztus alatt tulajdonképpen magam mint lázadó embert értem, aki nem azért teremtetett, hogy Istent dicsőítse, hanem, hogy az ember életének értelméhez közelebb jusson.’ A költő szerint ’gondolatmenete nem Krisztust, Istent gyalázza, hanem az örök dolgozó Embernek Krisztussá szimbolizált alakjában fordul panaszával Istenhez. Minden esetre a szerző szándék mérvadó. A verset azért értették félre, mert szó szerint vették… Remélem diákjaim 18 éves korukra eljutnak addig, hogy ha az új érettségi követelményekben szereplő ismeretlen költő ismeretlen versét kell elemezniük, a tanultak alapján helyesen értelmezik a költeményt, és ki tudják alakítani a saját véleményüket róla.” Népszabadság/MK