Szent András és Benedek remeték – 2009. július 17.

Hasonlóan Szent Gellérthez ők is idegenből jöttek, de mégis a mieink, és Magyarországot szentelték meg. Közbenjáró szerepük ma még nagyobb, békességet teremteni a szlovák és a magyar nép között. Õk ott már jobban látják, mint mi itt, hogy a nacionalizmus sehová nem visz. Illetve Isten Országához biztosan nem.

Jézus népek feletti népet alapított Egyházával, de nem úgy, hogy lelki egyenruhát ad ránk, hanem úgy, hogy a másik szolgálatára tanít bennünket. Egyes emberek szintjén, és az egyes népek szintjén is. És aki ezt még nem érti, annak meg kell tanulnia.

Csak úgy leszünk boldogok, ha nem lépcsőfoknak, hanem rászoruló embernek tekintjük egymást. Népek, nemzetek szintjén is. Egyik nép ebben tehetséges, a másik másban, és ezt egymás gazdagítására kell fordítaniuk, nem öncélú hangoskodásra. Persze, általában a szomszédos népek között sose volt baj, inkább a vezetők között, ha vezetésre méltatlanok kerültek magas posztra. Ebből minden népnek tanulnia kell.

Ma olyan vezetők is vannak, akik egészen másfajta módszert választanak, és nem lépnek színre. Rejtett csatornákon irányítanak. Õk azt akarják, hogy szűnjenek meg a népek, mint kis családok, és jöjjön létre egy családtalan, tehát szentháromságtalan emberi massza.

E két véglet, egyik nyíltan, a másik burkoltan, de egyaránt az uralkodást erőlteti. Képviselőinek magatartásából kirajzolódik, hogy kis világ, vagy nagy világ, ilyen szinten egyre megy, de ne legyen másé. Jézus ebből emel ki bennünket. Csak egymást szolgálva boldogulunk.

Sánta János