Szent Benedek, Európa fővédőszentje – 2006. július 11.

Ma két végletet látunk: a túlhajszolt és az unatkozó embert. A kettő nem áll túl messze egymástól. Modern világunk nem tud mit kezdeni az idővel, vagy rohanunk vagy unatkozunk, és a kettő közös gyökere az, hogy félünk az időtől.

Az idő a nem hívőnek monoton daráló, a hívőnek pedig a szeretet pillanata. Az Istentől elszakadt ember viszont a teremtményektől is elszakad. Köztük és bennük él, használni is akarja őket, de rosszul. Lelkileg magára marad, pedig nincs egyedül. Lehet, hogy örökké társasággal veszi magát körül, mert retteg az egyedülléttől.

El kell ütnie az időt, különben az idő üti el őt. Aki Istentől elszakad, annak megszűnik az egészséges egymásután, mert egyszerre akar mindent, vagy ha rájön, hogy ez nem megy, elkezd semmit sem akarni. Ha egyszerre mindent akar, akkor minden kicsúszik a kezéből, ha meg semmit sem akar, akkor a tények törnek rá.

Kérjük a Teremtőt, őrizzen meg ettől a szörnyű kettősségtől. A szentek segítenek, akik a magányukban is az egész Egyházért éltek, de a közösség nem olvasztotta fel személyiségüket.

Sánta János