Az ünnep délutánján a pannonhalmi szerzetesközösség
vesperást és szentmisét tartott, amelynek főcelebránsa Várszegi Asztrik főapát volt. Homíliájában Asztrik főapát Szent Benedek „titkáról”, az önazonosságról beszélt. A posztmodern kor embere széles körű, egy életen át tartó képzéssel rendelkezik, ám gyakran nem tudja, mit tegyen azokban a pillanatokban, amikor nem dolgozik vagy szórakozik, hanem egyedül van. Szent Benedek fiatalkori kudarca, a vicovarói merényletkísérlet után visszavonul a magányba, s megtanul „az isteni szemlélő színe előtt” „önmagánál élni” (secum habitare) – ahogy Nagy Szent Gergely a Dialógusok II. könyvében megfogalmazza. A magányban Benedek megtalálja önazonosságát, valódi kapcsolatát Istennel, önmagával és az emberekkel. E tapasztalata után képes ezerötszáz éven át maradandó közösséget kialakítani. Az Isten színe előtti magány pillanatai nem üres percek tehát az élet fontosabb dolgai között, hanem az igazán lényegi pillanatok, amelyekből az élet aktivitása fakadhat – mondta a főapát.
Az ünnepi liturgiát követően került sor a főapátság Van egy kert – útikalauz monostori kertekhez című új kiállításának megnyitójára, amelynek kurátora Szilágyi Klára építész. A kiállítás bemutatja ember és kert kapcsolatának stációit, a beleszületéstől a tudatos használaton át a ma is zajló elszakadásig; megragadva azokat a mozzanatokat, amelyek a kihasználás és leigázás zsákutcáján túlmutatva a visszatalálás lehetőségét keresik. Az installáció a kiállítás terét az apátság falain túlra nyitja, útmutatót adva nemcsak Pannonhalma, hanem Majk, Zirc és Bakonybél monostorkertjeinek felkereséséhez is, bemutatva e kertek értékeit, a kerteket létrehozó
embereket és gondolatokat. A megnyitó beszédet Ifj. Bertényi Iván történész tartotta az apátsági könyvtár nagytermében.
Ugyanitt nyílt meg a Főapátsági Könyvtár gyűjteményéből válogatott tárlat is, amely Pannonhalma és Montecassino nyolcszáz éves kapcsolatát mutatja be oklevelek és könyvritkaságok tükrében.
Pannonhalmi Főapátság/Magyar Kurír
(nk)