Szent Bonaventura emléknapja

„Itt a földön Isten végtelenségét
a gondolkodás a csodálat révén szemlélhetjük,
míg a mennyei hazában már a látáson keresztül,
amikor hasonlóvá válunk Istenhez
és az elragadtatáson keresztül belépünk Isten örömébe.”
(Krisztus megismerése)

A Fidanza család gyermekeként a Viterbo közeli Bagnoregióban született 1217-ben. A keresztségben a Giovanni nevet kapta. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermekként súlyosan megbetegedett, s orvos apja sem tudott rajta segíteni. Már halálán volt, amikor édesanyja a nem sokkal korábban szentté avatott Assisi Szent Ferenc közbenjárásáért könyörgött, és fogadalmat tett, hogy ha meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja fiát. A gyermek visszanyerte egészségét. Egy XV. századi legenda szerint Assisi Szent Ferenc a városban járva ölébe vette a gyermeket, és ezt mondta: „Buona ventura!” (szép jövő), és meggyógyította.

Édesanyja imájának meghallgatása örökre megpecsételte Giovanni életét – mondta XVI. Benedek pápa 2010. március 3-i katekézisében. A szülői fogadalom szerint a fiú a ferencesek kolostorában nevelkedett. Az assisi szent személye még közelebb került szívéhez párizsi filozófiai tanulmányai során. Giovanni 1243-ban, huszonöt éves korában belépett a Kisebb Testvérek közé, akik 1219-ben telepedtek meg a francia fővárosban. A ferences rendben a Bonaventura nevet kapta.

Tanulmányai során elmélyült a teológia és a Szentírás titkaiban; kidolgozta személyes teológiai szemléletét, és az egyház történetének egyik legnagyobb teológusává vált. Életében és tanításában a legfontosabb helyet Krisztus foglalta el. 1257-ben megkapta a párizsi egyetem doktora és mestere címet; ugyebben az évben a rend legfőbb elöljárójává választották. E szolgálatot 17 éven keresztül folytatta bölcsességgel és felelősségérzettel: látogatta a tartományokat, leveket intézett a testvérekhez, ha kellett, szigorúan fellépett a túlkapások ellen. Szolgálata idején a ferences rend nagy fejlődést ért meg; már harmincezer tagja volt, és szükségessé vált, hogy egységes szellemben munkálkodjanak.

A renden belüli szakadás elkerülése végett megírta Assisi Szent Ferenc történelmi alapokon nyugvó életrajzát. Bonaventura olvasatában Szent Ferenc az alter Christus, a másik Krisztus, a Krisztust szenvedélyesen kereső ember, aki a szeretet útján szegődik az ő nyomába és teljességében hozzá hasonul.

1273-ban X. Gergely pápa püspökké, majd bíborossá nevezte ki Bonaventurát, s gondjaira bízta a II. Lyoni Egyetemes Zsinat megszervezését. E zsinat célja a latin és a görög egyház közötti egység visszaállítása volt. Bonaventura nagy odaadással kezdte meg munkáját, ám nem érte meg a zsinat befejezését, 1274-ben elhunyt. Temetésén X. Gergely pápa és az egész zsinat jelen volt. Sírja a lyoni Szent Ferenc-templomban található.

1482-ben avatták szentté. 1533-tól tiszteljük mint egyháztanítót; az utókor „Doctor Seraphicus” (szeráfi doktor) címmel illette. Ünnepét szenttéavatásakor felvették a római naptárba, július második vasárnapjára. Emléknapját 1969-ben helyezték július 15-ére.

Szent Bonaventura tanítása szerint értelmünket az ősbűn elhomályosította, így Istent és a lét értelmét csak mint törött tükörben látjuk; a hit világosságánál azonban meglátjuk Istent a bennünket körülvevő világban, a saját lelkünkben és mindenben, ami fölöttünk van. Filozófiai-teológiai tételei között megfogalmazott esztétikájának legfontosabb eleme a fénymisztika. A ferences teológus tanítása szerint minden szépség a fényből árad ki; a fény az egyetlen szubsztancia, amely mint testben létező képes önmagát sokszorosítani, tehát isteni attribútummal rendelkezik.

Magyar Kurír

(gj)