Szent Erzsébet bot-ereklyéje Érsekújváron

Az ereklye tiszteletére rendezett Szent Erzsébet-napokat Bánóczky Előd, a Budavári Mátyás-templom papjának előadása nyitotta meg. Az egyháztörténészi alapossággal megszerkesztett, vetítettképes előadás nemcsak a szent életével ismertette meg az érdeklődőket, hanem családjának történetével, az Árpád-házi elődökkel, a XIII. század társadalmi korrajzával, gazdaságával mind Magyarországot, mind Thüringiát illetően. Ebbe az összefüggésbe elhelyezve érthető meg a magyar hercegnő nagysága és szentsége, amelyet a korabeli leírások és legendák tükrében mutatott be az előadó.

A napot záró szentmisében Bánóczky Előd Szent Erzsébet pedagógiájáról beszélt.

Másnap az ünnepélyes szentmisét P. Bécser Róbert OFM, a budai Szent Angéla Iskola igazgatója mutatta be. Vlagyimir Szolovjov víziójából kiindulva a kereszténység feladatáról és küldetéséről beszélt. A kereszténységnek dicső múltja van, ám a feladat nem csupán ennek a dicső múltnak és emlékeinek ápolása és megőrzése, hanem az ebből fakadó jövő építése. Egyedül csak az embernek lehet és van jövőképe. Szent Erzsébet erre a jövőre mutatott rá.

Délután énekes-zenés áhítatra került sor Szeretetkút címmel, a Dévai Nagy Kamilla által alapított Krónikás ének-iskolában végzett két előadóművész, az újvári Pekarik Katica és a marosvásárhelyi Bokor Iván vezetésével. Ez a közös áhítat egyben a Széchényi György Baráti Kör szervezésében jótékonysági koncert is volt, amelynek bevételét a dévai Szent Ferenc Gyermekotthon lakóinak ajánlottak.

Kovalcsik Cirill helybeli ferences szerzetes elmondta, a családok a nagyböjti lemondásaik árát dobták a perselybe. Így a nagyböjti önmegtagadás nem anyagi megtakarítássá, hanem az elesettekért való felelősségérzéssé vált.

A két napon a kolostor folyosóján középkori Szent Erzsébet-ábrázolásokból álló kiállítás fogadta a betérőket, mintegy „kézfogásul”, magyarokat és szlovákokat egyaránt. Az ereklye fogadása rengeteg szervezést és összefogást igényelt, ez tette igazán közösségi ünneppé, a jelenlevők nem csupán a múlt egy emlékét fogadhatták, hanem a jövő építésének lehettek részesei.

Kovalcsik Cirill OFM/Magyar Kurír