A Szent Erzsébet jubileumi év lezárása – 2007. november 18.

Fejlődtünk-e erkölcseinkben? Merünk-e több áldozatot hozni a szegényekért? Jézus szava most még égetőbb: Szegények mindig lesznek köztetek. Bizony, egyre többen vannak. Merünk-e odalépni azokhoz, akiket régóta ismerünk, de eddig nem sokat törődtünk velük? Talán szemünk láttára csúsztak le, és azért nem segítettünk nekik, mert megszoktuk, hogy úgy élnek? A megszokás a mulasztás kezdetévé válhat, és a mulasztás bizony bűn.

A szegények általában nem melldöngetőek, mert nincs hozzá erejük. Nincsenek a porondon. Meg kell őket keresni, de le kell győznünk bizalmatlanságukat is. Biztos, hogy Szent Erzsébetért sem rajongott mindegyik szegény. Fizikai nyomorukat lelki bezárkózás kísérte. Egy nyomorgó ember nem tud rajongani és lelkesedni. Biztos, hogy Szent Erzsébet sem tudott az összesen segíteni, és ez fájt neki, de hitt abban, hogy valamit tett ezekért is. Legalább tudott róluk, és másokra bízta.

Emlékezzünk Jézus mondatának folytatására is: szegények mindig lesznek köztetek, de én nem mindig leszek veletek. Szent Erzsébetet az tette naggyá, hogy Jézust, aki már nem volt itt, a szegényekben fedezte fel. A Szentlélek erejében Jézust igyekezett kiformálni minden félkész emberben. Ez a Szent Erzsébet-év üzenete.

Sánta János