Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybeteg-Segítő Lelki Központ

A Lelki Központot Nagy Károly, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Diakonális szakterületének püspöki helynöke, a Katolikus Karitász igazgatója avatta fel szeptember 27-én. A központot és munkatársait Jakus Ottó atya – aki 2000 óta látja el a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat lelkészi feladatait – mutatta be a jelenlévőknek. A bemutatkozó beszélgetésen jelen volt Ladocsi Gáspár püspök is.

A Katolikus Alkoholistamentő Szolgálatot 1985-ben indította el Halász Endre katolikus pap, a Református Iszákosmentő Misszió mintájára. Jelmondatuk ez volt: „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító.” Halász Endre atya e gondolat jegyében szervezett lelkigyakorlatokat, lelki napokat, eleinte magánházaknál, majd a Máriabesnyői Lelkigyakorlatos Házban. Sok küzdelem, személyes törődés során lassanként kialakult körülötte azoknak a csoportja, akiknek sikerült meggyógyulniuk, és arra vállalkoztak, hogy saját személyes tanúságtételükkel és önkéntes munkájukkal segítsenek másokon. Így bővült és erősödött a segítők köre. A csapat azóta már munkatársi közösséggé vált. A segítő közösség sokáig nem kapott sem egyházi, sem állami támogatást, de önkéntes, önfeláldozó támogatásokat igen. Az 1990-es évektől a Betánia Szeretetszolgálat (1089 Budapest, Bláthy O. u. 10.) Bogláryné Mailáth Edina vezetésével, helyet adott Halász Endre atya tevékenységének, segítve ezzel a Szolgálat tárgyi feltételeit.

2001 szeptemberétől Halász Endre atya betegsége, majd halála után vette át Jakus Ottó a Szolgálat lelkészi vezetését. Szükségessé vált a feladatok újragondolása, a Szolgálat szélesebb körben való megismertetése is.

A 2004-es év fordulópontot hozott az Alkoholistamentő Szolgálat életében. Erdő Péter bíboros ellátogatott az őszi máriabesnyői lelkigyakorlatra, és ekkor nyílt alkalom arra, hogy a jövőről és a bővítés lehetőségéről gondolkodjanak. 2005 áprilisában Erdő Péter kinevezte Jakus Ottót a Szent József Tempomigazgatóság lelkészévé és a Kórház utcai épület kezelőjévé. Lehetővé vált, hogy a Szolgálat az épület földszintjén lévő helyiségekben, a Szent Erzsébet Karitász Központ keretein belül, annak támogatásával végezhesse munkáját – Szenvedélybeteg-Segítő Lelki Központ néven.

A Központ a Szociális Törvényben meghatározott normatív állami támogatást és természetesen egyházi támogatást is kap, ezenkívül pályázatokkal teremti meg fenntartásának anyagi feltételeit.

A sok önténtes segítő mellett három főállású munkatárs dolgozik a Lelki Központban Ottó atya vezetésével: Ráczné Marton Tímea közösségi koordinátor és a Meszlényi házaspár: Meszlényiné Bükkös Gabriella és Meszlényi László közösségi gondozók. Õk már több mint 12 éve segítik a szenvedélybetegeket. Munkájukat a Püspöki Konferencia 2005-ben a Szent Erzsébet Rózsája Díj odaítélésével köszönte meg.

A Lelki Központ munkatársai fogadják a hozzájuk fordulókat, beszélgetnek velük, segítik őket abban, hogy valóban eljussanak a szükséges kórházi kezelésekre. Mindenkit szeretettel fogadnak korra, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Biztosítják az anonimitást is, ha valaki ezt kéri. A gondozó munkatársak kapcsolatban állnak orvosokkal, pszichiáterekkel, addiktológiai konzultánsokkal, családterapeutákkal, kórházakkal, valamint a RÉV-ambulancia munkatársaival is. Nyitottak tehát más módszerek, más egyházi szolgálatok felé is, mert vallják, hogy a betegeknek nyújtott segítség a legfontosabb.

Amiben mások, mint a pusztán orvosi, szakmai szempontú segítségnyújtás, az az, hogy munkájuk a szakmai ismereteket szem előtt tartva, a katolikus hit tanításából, a katolikus liturgikus eszközökből és a hívő ember életszemléletéből táplálkozik. Szolgálatuk alapja a Szentírás, és az Egyház tanítása arról, hogy Jézus Krisztus soha nem hagyta magára a bajbajutottakat, és meggyógyítja a betegségben szenvedőket, ha hittel és kéréssel fordulnak hozzá.

A gyógyuláshoz vezető úthoz, a gyógyult állapot megtartásához a gondolkodásmód és az életmód megváltoztatására van szükség, ehhez pedig a közösség szeretete és támogató ereje szükséges – vallják a központ munkatársai. A közösség támogatását jelentik a különböző csoportfoglalkozások – a Gamma GT önsegítő csoportok, a hozzátartozók részére szervezett csoportok, a szociálterápiás szerepjáték csoportok, a biblia- és felnőtt hittancsoportok.

* * *

Szerkesztőségünk kérdésére, hogy mivel bátorítja, biztatja az alkohol rabságában szenvedő, szabadulni akaró embereket Jakus Ottó atya így válaszolt:

Saját életem és munkatársaim tapasztalatai, a személyes indíttatás és a hitelesség nyújthat biztatást. Magam is – és munkatársaim is – az alkolholizmustól megszabadultak személyes tapasztalatait igyekszünk megosztani a nálunk jelentkező betegekkel. Az első és döntő lépés annak felismerése, hogy egyedül nem megy, segítséget kell kérni. Sokak számára az a legnagyobb probléma, hogy ezt nem értik meg, nem fogadják be. Ezért ők maguk sem őszinték, hárítják, tagadják az állapotukat. Ha az alkoholbeteg érzi, hogy meghallgatták, megértették, akkor tud őszintén szembenézni saját magával, és beszélni betegségéről. Ez az a pont, ahonnan el lehet indulni.

Jézus Krisztus azt tanítja az Evangéliumban, hogy nincsen reménytelen eset. Aki eljön hozzánk, azt elfogadjuk, meghallgatjuk, megmutatjuk neki, hogy van remény, és segítünk neki a továbblépésben. A befogadás, a hitelesség mindennél fontosabb szempont számunkra – természetesen a szakmai kompetencia mellett.

A központ elérhetősége:

1035 Budapest, Kórház u. 37.
Tel./fax: (1) 242-2330
Fogadórák: hétfőtől csütörtökig 9-17 óráig, pénteken 9-16 óráig.
E-mail: lelkikozpont@freemail.hu

Neumayer Katalin/Magyar Kurír