Szent Erzsébettől Teréz anyáig

Kiss Imre plébánossal, általános püspöki helynökkel beszélgettünk a templomról és a formálódó közösségről.

– Két testvér lakott itt: Agócsi Rózsa salvator nővér és Ilona, aki egyedülálló volt. Az ötvenes évek végén látták, hogy itt van egy telek, rajta egy szép műkő kereszt, ami az egyházmegye 900 éves jubileumára készült. Ez a kereszt vonzotta őket, hogy ide építsenek egy magánházat. 1-2 év után  fölajánlották két szobájukat az újszegedi plébánosnak és plébániának, hogy ott misézőhely lehessen. Hamvas Géza atya megkérte az engedélyt, némi kis furfanggal megadták, összenyitottak két szobát és 1970-től itt működött egy kis kápolna, szombat délutánonként volt mise, kb. 40-45-en fértek be. Valamikor a 80-as évek végén jött az ötlet, hogy jó lenne itt templomot építeni.

2004-ben készítették el a terveket és 2005 végén a bontás és terep előkészítés, 2006. január 8-án már az alapozási munkálatok kezdődtek. Érdekes, hogy Agócsi Rózsa Ludviga salvator nővér ez év húsvét hétfőjén, áprilisban halt meg, a templomépítés befejezését már nem élte meg, de az alapozást igen. Október 14-én volt a templomszentelés.

– Úgy tűnt, hogy erre a templomra valóban szükség van?
– Igen látszott, hogy az ide járó hívek jönnének többen, de a kápolnában nem fértek el. Ennek a városrésznek egy temploma volt. A város fejlődik, épült egy új lakótelep, a marostői városrész. Máris kb. 100 családdal van kapcsolatunk, sőt az indulásnál látszott, hogy nemcsak a templomszentelésen voltak sokan, hanem a következő vasárnap is dugig volt a templom, pedig az abszolút újdonságon túl vagyunk. Az új templomban csak 100 szék van, de a szentmisén kb. 160-180-an voltak. Megteltek a kiegészítőhelyek, a kórus, pótszékeket raktunk be. Sok család jön, kisgyerekek, fiatalok, középiskolások, újak is. A templomba járó újszegedieket kb. 6 éve ismerem. Akik ma itt voltak, azoknak a fele teljesen új arc volt. Az idősek és mozgáskorlátozottak számára vonzó, hogy rájuk gondolva itt nincs lépcső.

– Hogy jött össze a pénz?
– Gyulay püspök úr, az egyházmegye és az egyházközség közös kezdeményezése volt a templomépítés. Ez nagy beruházás, 160 mFt, egyházközségünk nem tud ennyit előteremteni és semmi tartalék pénzünk nem volt. Viszont a telek adott volt, ill. a kedvesnővér 3,5 millió Ft-ot hagyott erre a célra, ennyi volt az induló összeg. Amint a hír felröppent, hogy itt templom épül, rögtön kezdtek jönni az adományok, szegediek részéről, az egész országból, külföldi adakozók is voltak. Aztán az egyházközség belföldi és külföldi pályázatokat is nyert. Mindez fedezte a költségek harmadát. A további kétharmadát a Püspökség állta. A mérnökök és a kivitelezők is adtak kedvezményeket, sok mindent ingyen készítettek el. Így pl. az üvegablakokat is ingyen kaptuk, pedig egy ilyen templomban rengeteg ablak van. 

– Biztosan tele vannak „Gondviselés-történettel”….
– Így van, kb. négy hónapja kifogytunk a pénzből, elég ijesztő volt a helyzet. Hirdetésben mondtam is, hogy nagyon össze kell fognunk, és minden segítség számít. Kifelé menet egy nyugdíjas megállított, hogy érzi, amit mondtam, de ő most csak 5000 Ft-ot tud adni. Megköszöntem és ez az 5000 Ft egy lavinát indított el, utána volt, aki 20 000 Ft-ot, 50 000 Ft-ot, volt, aki 100 000 Ft-ot adott, ill. még nagyobb adományt. A látszólag kicsi adomány sem kicsi, semmi sem kicsi, ami szeretetből van.

– Hogyan épül a közösség itt az új templomban?
– Mindaz, ami itt van, a régi templom közösségéből fejlődik ki. Ami máris indul: egy baba-mama klub a Szent Erzsébet plébánia klubjából születik, mert ott egyre növekszik a létszám és nagy része az odajáróknak errefelé lakik. A középiskolás csoportoknak is helyszűke van ott, ezért kérték, hogy itt tarthassák a hittan órákat. Teréz anya világi munkatársai imacsoportot indítanak. Meg kell szólítani, meg kell hívni az embereket, személyes törődésre van szükségük. Pillanatnyilag még nem beszélhetünk jelentős közösségi életről, inkább az igényt lehet látni. Szinte minden nap megkérdezik, hogy lesz-e itt hitoktatás. A szentmisére járók összetételéből látszik, hogy sok a kisgyermekes család, tehát a családokat is érdemes összegyűjteni. Jó lenne az idősek klubját elindítani. Működhetne önálló karitász csoport. A templom egyben közösségi ház is, sokan  számítanak erre. Tehát lesz önálló élete, annak ellenére, hogy figlia.

– Miért éppen Teréz anyáról nevezték el ezt a templomot?
– Újszeged első temploma egy karitatív személyről, Árpád-házi Szent Erzsébetről lett elnevezve. Kalkuttai Boldog Teréz anya a szeretetnek kortárs szentje, korunk egyik legismertebb tanúságtevője, nemcsak a katolikus világban ismert és népszerű, hanem más vallások követői is ismerik, tisztelik. Akár nem hívő emberek is elismeréssel beszélnek róla. Szeretete és szolgálata hiteles és korszerű volt.

– Annak ellenére, hogy nem avatták még szentté, mégis lehet róla templomot elnevezni?
– Bizonyos engedélyekkel lehetséges. A szentelésen itt volt Teréz anya nővéreinek kis képviselete, akik Budapesten élnek. Még egy érdekesség: szalvátor nővér volt a korábbi kápolna alapítója és ennek a templomnak az elindítója végrendelettel, pénzzel. Õ 100 éves korában halt meg és akkor kaptuk a hírt, hogy 3 új, fiatal szalvátor nővér jön Újszegedre, letelepednek és az itteni pasztorációba belekapcsolódnak. Ezt már konkrétan megbeszéltük a tartományfőnökkel, a püspökkel. Az egyik indiai (ez azért érdekes, mert Kalkuttai Teréz anya is Indiában tevékenykedett először), már fél éve tanul magyarul, a másik lengyel, a harmadik pedig magyar. Egészségügyi, pedagógiai és teológiai végzettségük van. Egyiküket talán fél státuszban alkalmazni tudjuk, a másik kettő a világi munkahelye mellett a szabad idejében kapcsolódik bele az itteni karitatív és lelkipásztori életbe. Itt voltak a szentelésen is. Ebben a városrészben fognak lakni, egy szerzetesközösség jelenléte ajándék.

– Mit jelent az itteni életben a plébánián lévő papi közösség jelenléte?
– A templom építésével együtt indult itt ez az új papi közösség. Két pap látja el a plébánia két templomát. Elsősorban nem munkatársi viszonyban gondolkodunk, főnök – beosztott viszonyban, hanem testvéri közösségben próbálunk együttműködni és tanúságot tenni. A lelki alapunk az, hogy Jézus kettesével küldte a tanítványokat. Annak ellenére, hogy ő is mondta, az aratnivaló sok, a munkás kevés, mégis kettesével menjetek, mert úgy tudtok tanúságot tenni, azzal a hittel, hogy: „ahol ketten vagy hárman összejöttök, ott vagyok közöttetek”. A híveknek sikerült ezt hírül adni, hogy ez nemcsak létszámbeli növekedés, munkaerő gazdálkodás kérdése, hanem kegyelmi valóság, ill. mindnyájunk felelőssége, hogy jól tudjuk megélni. Ezzel a tudatossággal indult meg az új lelkipásztorkodás.

– Ehhez a papi közösséghez hogyan kapcsolódnak a világi munkatársak?
– Nagyon sok világi munkatárs és önkéntes segítő van a plébánián, akik között igazi közösség van. A csoportvezetők közössége a „Kovász” nevű csoport. Havonta összejönnek és itt elsősorban lelki közösség épül, a szervezéssel, munkával csak ezután foglalkozunk, így az elmúlt eseményekre reagálunk, ill. előretekintünk, együtt tervezünk. Mindenkinek az ötlete számít, melyet együtt érlelünk meg. Szoktunk közösségi napokat tartani, a fő cél, hogy a templomba járók között az egység, a közösség nagyobb legyen, azért, hogy „egyház” legyünk. Mindenféle missziónak, kisugárzásnak ez az alapja, hogy az embereket meg tudjuk valahova hívni, nem egyenként szaladunk az emberek után, mert ez nem tartja meg őket, hanem közösségbe hívjuk őket. Vannak hagyományos pasztorális felkészítő programok: keresztségi, házassági előkészítés, katekumen csoport. Mindezt közösen tartjuk, mint befogadó közösség: egy pap meg két világi.

– Volt-e olyan eset, hogy esetleg nem hívők belekapcsolódtak az itteni munkába?
– Volt, mindig van lehetőség a munkában az önkéntességre. Többen jelezték, hogy ők nem templomba járók, de érzik, hogy ez a ház, ez az új templom nekik is épül. Nagyon nagy szimpátiával találkoztunk ebben a városrészben. Megszerveztük, hogy minden nap déli 12-től este 6-ig állandóan nyitva van a templom. Szinte zarándokolnak ide az emberek, mindenki kifejezi az örömét, köszönetet mondanak, vagy vágyukat fejezik ki, hogy szeretnének belekapcsolódni az itteni életbe. Már keresztelésre és esküvőre jelentkeztek többen is.

– Öröm lehet itt elindítani az életet...
– Nagyon szép dolog. Olyan, mint amikor a családban új gyerek születik, akiről gondoskodni kell. Lehetne aggodalmaskodni, hiszen sok kiadás lesz és főleg a mai világban! Miből fogja kifizetni az egyházközség a világítást, a fűtést, a takarítást, az alkalmazottakat. Pusztán emberi logika szerint hajmeresztő vállalkozás.

De hiszek abban, hogy az itteni közösség fenn fogja tartani, mert érzi, hogy ez az övé. Ha Isten adott egy ilyen templomot, akkor fog anyagi segítséget is adni.

* * *

– Beszéljünk egy kicsit az épületről, és annak tervezéséről is. A szakrális térhez sok egyéb helység tartozik. Van káplánlakás is. A tervezéskor mennyire lehetett készülni a leendő közösségi életre? Hogyan látja ezt a pap, és hogyan látják az építészek?
– A telek nagyon megszabta a lehetőségeket, mert nem túl nagy. Ezért az épület háromszintes, kis alagsori rész és tetőtéri beépítés is van. Egy nagyobb és két közepes méretű közösségi terem, egy kis terasz és egy zárt kert is van. A templom, ami a kultusz helye, összekapcsolható a mellette lévő közösségi térrel, és a viszonylag nagy előtér is közösségi életet szolgálja. Észrevettünk egy helységet: a templomhoz kapcsolódik egy olyan terem, ahol a kisgyerekekkel együtt lehet figyelemmel kísérni a szentmisét.

Ez nagyon fontos, máris használják az első pillanattól kezdve a családok. Nem is kellett mondani, rögtön felfedezték. Senkit nem zavar így a kicsik jelenléte, de ők mégis részt tudnak venni a szentmisén. Az udvarba is ki lehet erősíteni a szentmisét, és ha a gyerekeknek fárasztó a szertartás, kijönnek és homokoznak, az anyukák nem szakadnak el teljesen a liturgiától.

– Mire hívná még fel a figyelmet?
– A kert viszonylag zárt tér, pergolák lesznek majd felállítva. Elhagyod az utca zaját amikor belépsz, ez előkészít, aztán belépsz egy közösségi térbe, ami bevezet a templomba. Tehát tereken haladsz át és ez a megnyugvást, az összeszedettséget segíti, a közösséget szolgálja.

Beliczai Mária szobrászművész készíti majd el azt a talpas feszületet, ami az oltár mellett fog állni. Ennek érdekessége, hogy a keresztre feszített Jézus felfele tekint, az Atyával párbeszédben van. Benne van a dráma: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem és az is, hogy: „Atyám kezedbe ajánlom lelkem”. Az az ókeresztény gondolat köszön vissza, hogy nem a vérző és fájdalmas Krisztust, hanem a teljes húsvéti titkot: a meghalt és feltámadt Krisztust ábrázolták, aki felfelé tekint, és benne van a bizalom az Atyához. Ez talán sikerült is.

A 12 méter átmérőjű kerek templom ősi építészeti forma. Sokáig nem építettek ilyet, ezért kicsit szokatlan és újszerű. A 12 oszlop ősi hagyomány szerint az apostolokat jelképezi. A kerekség kellemes, meleg, befogadó hatást kelt. Impozáns a kupola, minden természetes anyagból, így a berendezési tárgyak is fából vannak. Az oltár, melyben Szent Jusztin ereklyéje van, hatalmas tömb, a régi oltárok szilárdságát, stabilitását idézi, megnyugvást, békét ad.

– Az oltárkép Teréz anyát ábrázolja...
– Teréz anya lehajol a haldoklóhoz. Nem Teréz anyáról, mint egy embernek a fölmagasztalásáról szól ez a kép, hanem tulajdonképpen a szeretetet, - melyet Teréz anya személyesít meg, - jelenítette meg a festő az oltárképen. Egyetlen gesztus van benne, egy Istenhez emelő gesztus. Teréz anya egy haldokló kezét kulcsolja imára.

– A templom építészeti terve Kiss Ágoston és Valkony Károly szegedi építészek közös munkája. Hogyan látják ők a tervezés munkáját?

Kiss Ágoston: A tervezési megbízást, mely először a templom és közösségi ház fő vonalait formába öntő elvi engedélyezési tervre szólt, Valkony Károly építész kollégámmal együtt kaptuk. A közös munka nem volt idegen tőlünk, mert már három óvoda tervezésénél is együtt dolgoztunk. Katolikus vallásunkat gyakorló emberek vagyunk, ez megteremtette a közös szellemi és lelki alapot a munkához.A tervezés elején először fel kellett térképezni a megrendelői igényeket, mely alapján megfogalmazódott a szükséges helyiségeket, alapterületeket magába foglaló tervezési program.

Az első tervvázlatoktól az elvi engedélyezési, majd az építési terven keresztül a részletek kidolgozását is tartalmazó kiviteli tervig sok-sok ötleten, terven keresztül vezetett az út. Egy alkotás létrehozása az öröm mellett hosszú, nehéz alkotó munkát is jelent sok összegyűrt pauszpapírral, kinyomtatott tervváltozattal A közös munkában meg kell tanulni nemcsak egymás ötleteit továbbvinni, hanem időnként lemondani a magunk ötleteiről, álláspontunkról, hogy végül egy igényes, jól használható és egységes épület alakuljon ki. A közös munka mindig más, mint az egyéni tervezés, a templom megtervezésénél az egyéni gondolataink összeadódása termékenyítőleg hatott mindkettőnk munkájára.

Valkony Károly: Az együtt gondolkodás jótékony kényszere a templomépítés első gondolatától kezdve jelen volt. A sok közreműködő azonban nem lehetett volna sikeres, ha nem vezeti őket a jóakarat. Azonban még ez is kevés volt. Hogy az együtt munkálkodásból tényleg egy közös Alkotás született – ahhoz még az Isteni Kegyelem is kellett. Dolgozhattunk volna együtt bármily’ jó emberek: püspök, plébános, egyházfiak, mérnökök, művészek - összezavart szívvel és nyelvvel bizonyosan a meg nem értés Bábel tornyát építettük volna fel, ha nem kapunk „fentről” segítséget.

A tervezési munka kezdetén a koncepció kidolgozásakor már együtt kellett gondolkodni a megbízást kiadó püspök atyával, az építő plébánossal és az új istenházát váró újszegedi egyházközség tagjaival. Szükség volt a város akkori főépítészének támogatására is. Az épület tervein az építészek mellet más szakemberek is dolgoztak. Olyanok is akik más vallásúak, vagy nem hívők. Velük is meg kellett találni az összhangot, hogy igazi templom és működőképes közösségi ház szülessen.

A templombelső funkcionális kialakításában pedig már egy egész csapat vett részt: a plébános, az egyházközösségi tagok, a műszakiak, a belsőépítész, művészeti tanácsadók, stb.

A kivitelezési munkáról pedig közismert, hogy számtalan különböző szakmájú mesterember, az őket irányító építésvezető és a munkát felügyelő műszaki ellenőr szervezett munkája kell a megfelelő színvonalú és idejében elkészülő épület megvalósításához.

Lejegyezte: Erhardt Gyula és Krisztina

Magyar Kurír