Szent Gellért püspök ünnepe – 2005. szeptember 24.

Palesztina földjét nevezzük szentföldnek, mert ott lépett közénk Isten szentje, Jézus Krisztus. De az a föld sem volt szent, ő tette azzá. Ahol napi kötelességünk vértanúi leszünk, azt a földet tesszük szentté.

A föld sosem szent, egyedül Isten a szent, de a föld nem is bűnös, azt a bűnös akarat tudja megrontani, a gonoszlelkek vagy a rá hallgató emberek akarata. Az anyag végül is nem más, mint a lehetőségek világa, az anyag léte az, hogy engedelmeskedik valamiféle szellemnek.

Szent Gellért püspök világa nem a gyenge idegzetűek kora volt. A magyarság földjét és lelkét egyszerre akarta áthatni a haladás és a maradás lelke. Keményen egymásnak feszült a krisztusi áldozat lelkülete és a táltos-áldozat lelkülete. Mindkettő áldozat, de a második még rászorul arra, hogy az első megváltsa.

Sánta János