A szent három napról – A pápa katekézise

„Jézus Krisztus megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta” – kezdte katekézisét II. János Pál pápa április 7-én a szerda délelőtti általános kihallgatáson. A Filippiekhez írt páli levél idézete alapvetően összefoglalja Jézus szenvedésének és halálának misztériumát, ugyanakkor előrevetíti a feltámadás húsvétjának dicsőségét. Ezek a sorok tehát bevezetnek bennünket a nagycsütörtökön kezdődő szent három nap ünneplésébe.
Az elkövetkező napokban üdvösségünk nagy misztériumát éljük újra – folytatta elmélkedésében a szentatya. Nagycsütörtökön délelőtt a világ minden egyházmegyéjében a püspök papjaival együtt bemutatja a krizmaszentelő misét, amely során megáldja a katekumenek és a betegek szent olaját, valamint a bérmálásnál és templomszentelésnél használt olajat, a krizmát.
Este pedig az Utolsó vacsorára emlékezünk, amikor Jézus megalapította az eucharisztia és a papság szentségét. Jézus a lábmosás szertartásával, amelyet a Cenáculumban elvégzett, elővételezte a Kálvária legfőbb áldozatát és meghagyta számunkra az új törvény„mandatum novum” – szeretetét.
Egy kegyes hagyomány szerint az Úr vacsorájára – Cena Domini-ra – emlékező szertartás után a hívek imádattal időznek az Oltáriszentség előtt, késő éjszakáig. Sajátos imavirrasztás ez, amely kapcsolódik Krisztusnak a Getszemáni-kertben vívott haláltusájához.
Nagypénteken az egyház Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezik. A keresztények elmélkednek az emberiséget sújtó rosszról és bűnről, valamint üdvösségünkről, amelyet Krisztus szerzett számunkra megváltó műve révén. Isten szava és a liturgia mély lelkiséget árasztó rítusai, mint például a Kereszt előtti hódolat, segítenek ahhoz, hogy végigjárjuk a passió különböző állomásait. A népi vallásosság számos hagyományos megnyilvánulása közé tartozik a nagypénteki bűnbánati körmenet és a Keresztút kegyes gyakorlata, amelyek elvégzésével jobban átéljük a kereszt misztériumát.
Nagyszombatot a végtelen csönd jellemzi. A várakozás és az ima napja ez, különösebb liturgikus szertartások nélkül. A templomokban minden elcsöndesül, miközben a hívek, Mária példáját követve, készülnek a Feltámadás nagy eseményére.
Nagyszombat este kezdődik az ünnepélyes húsvéti virrasztás, „minden virrasztás anyja”. Az új tűz megáldása után meggyújtják a húsvéti gyertyát, amely a minden embert megvilágító Krisztust jelképezi. Eközben felcsendülnek az Exsultet hangjai.
Az egyházi közösség Isten szavát hallgatva elmélkedik arról az ígéretről, hogy Jézus végleg megszabadított bennünket a bűn rabszolgaságától és a haláltól. Ezt követően a katekumenek – akik előzőleg hosszú előkészítő utat jártak be – részesülnek a keresztség és a bérmálás szentségében.
A Feltámadás híre robbanásszerűen töri meg az éjszaka sötétségét, a teremtett világ egész valósága felébred a halál álmából, hogy elismerje Krisztus uralmát, mint ahogy ezt hangsúlyozza Szent Pál levele: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”.
Ezekben a napokban különösen fontos, hogy még inkább törekedjünk szívünk megtérésére Jézushoz, aki szeretetből halt meg értünk – mondta végül katekézisében a szentatya. Mária vezessen el bennünket, maradjunk vele a Kálvárián, hogy találkozhassunk a húsvét napján feltámadt Krisztussal. VR/MK