Szent Imre-emléktábla avató ünnepség és lengyel-magyar konferencia a közös múlt jegyében

Hazai – 2003. szeptember 22., hétfő | 13:46


Budapest: Szeptember 20-án szombaton Katona István egri és Andrzej Dziega sandomierzi püspök részvételével konferenciával egybekötött Szent Imre-emléktábla avató ünnepségre került sor a Szentimrevárosi plébánián, illetve a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében. A rendezvény egyházi védnöke Katona István püspök, a világi pedig Molnár Gyula, a XI. kerület polgármestere volt.
A konferencián Szovák Kornél, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára előadásában bemutatta, hogyan jelenik meg Szent Imre herceg lengyel-magyar kulturális örökségünk tükrében. A professzor kifejtette: Szent István királyunk fiáról kevés történelmi tényanyag áll rendelkezésünkre, a személyiségéről, jelleméről bennünk élő kép elsősorban a szájhagyományok alapján leírt legendákon alapul. Nagyon sokat köszönhetünk azoknak a középkori lengyel és magyar bencés szerzeteseknek, akik szorgosan ápolták a Szent Imréről szóló legendákat. Ez alapján egy mélyen vallásos, Istent minden körülmények között követő, erkölcsileg feddhetetlen, a szűzi tisztaságot vállaló, és az uralkodás – az Isten által rábízott nemzet, a közösség – iránt hatalmas felelősséget érző személyiség képe jelenik meg előttünk.
Jan Zimny, a Sandomierzi Teológiai Intézet igazgatója felsorolta azokat a magyar szenteket és boldogokat, akik nagy hatást gyakoroltak a lengyel egyházra és társadalomra: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit, Boldog Jolán, Szent Kinga, Szent Hedvig, Boldog Jolán és Boldog Özséb. Szentjeink hatását a következőkben foglalta össze a lengyel professzor: hitük mélységes megélése, az egyház életének fejlesztése, a szegények, elesettek gondozása, támogatása, az oktatás, nevelés terén kifejtett tevékenységük, a politikai ügyek keresztény szellemben történt intézése. Mindezt szoros együttműködésben végezték az Apostoli Szentszékkel.
Deák Hedvig OP nővér, egyháztörténész, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanára Árpád-házi szentjeink napjainkra gyakorolt hatásáról tartott előadást, Szent Erzsébet és Szent Margit életének tükrében. A szerzetes nővér történeti áttekintésében emlékeztetett rá: a két magyar szent tevékenysége elválaszthatatlan a XII. század végén elkezdődött, majd a XIII. században kibontakozott vallási ébredéssel, a ferences és domonkos rend kialakulásával: Assisi Szent Ferenc fellépésétől kezdve nem a szigorú, kérlelhetetlen Isten lesz a vallásos élet középpontjában, hanem a szenvedő Krisztus, akin keresztül vezet az út Istenhez. Mindazokban, akik ezt vallották, egyre jobban tudatosult: Krisztus követése együtt jár a szegényekkel, elesettekkel, a társadalom nyomorultjaival való törődéssel. Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit tökéletesen megvalósította ezt az elvet. Mindketten hősies lelkek voltak, akik óriási felelősséget éreztek az egész kereszténység iránt, és önmegtagadó, a közösség szempontjait elsődlegesnek tekintő életükkel példát adtak minden kor embere számára.
Az emlékünnepség a Szent Imre-templomban Katona István püspök által bemutatott szentmisével ért véget. A homíliát Andrzej Dziega sandomierzi püspök mondta. MK