
A közigazgatásilag Bánlak községhez tartozó, a szerb határtól alig három kilométerre fekvő négyszáz lelkes Partos szórványmagyarságának fontos ünnepe volt a hétvégi esemény. Az egykor iskolaként szolgált parányi templom zsúfolásig megtelt, a tisztelendő örömmel látta, hogy az innen elszármazottak, ha csak rövid időre is, visszatértek gyökereikhez.
„Jó, hogy ilyen sokan vagytok, és jó, hogy van hová hazajönnötök” – köszöntötte Lokodi Attila a hallgatóságot, a sorok közt Marossy Zoltán alprefektust és Toró T. Tibor parlamenti képviselőt, majd tekintettel a román ajkú hívekre, az ő nyelvükön is elmondta, hogy Szent Imre hercegre emlékeznek e napon, akit korán elragadott a halál, így nem lehetett Magyarország királya.
Õ „nemcsak tisztán élt, hanem tisztán is gondolkodott”, ezért avatták szentté. Szentbeszédében Heinrich oltártestvér ezt azzal egészítette ki, hogy Szent Imre példája kihatott az utána következő századokra, s nem csak tisztelni, követni is kell őt. „Az ima erőforrás mindennapi életünkben” – intett az esperes arra, hogy vegyünk példát az ősi csanádi egyházmegyét alapító Gellért püspök tanítványáról.
A templom tulajdonjogáért az ortodox egyházzal és az állami bürokráciával harcot vívó gyülekezetben a jövőben is mindig az évfordulóhoz legközelebb eső szombaton emlékeznek majd meg Szent Imréről. A szentmisét követően Lokodi Attila gitárkísérete mellett a gyerekek énekhangja töltötte meg a termet, majd ünnepi ebéd következett. Este magyar bált rendeztek, amelyet Toró T. Tibor kétmillió régi lejjel támogatott, az összeget Radován János harangozó vette át.
Nyugati Jelen/catholic.ro/MK