Szent István Akadémia

Az idők során sok nagynevű tudós, egyházi és világi személy volt tagja – illetve tagja ma is – a Szent István Akadémiának, így a múltban Fraknói Vilmos, Eötvös Loránd, Prohászka Ottokár, Szekfű Gyula. A jelenben többek között Horvát Adolf Olivér – a 98 éves botanikus, ciszterci szerzetes –, Korzenszky Richárd, Jelenits István, Török József, Rózsa Huba, Tarjányi Béla, Fodor György, Mádl Ferenc, Vizi E. Szilveszter, Nemeskürty István, Dávid Katalin, Kádár Béla, Sólyom László, Zlinszky János, Sarbak Gábor, Erdélyi Zsuzsa, Nemeshegyi Péter. A Szent István Akadémia fővédnöke a mindenkori esztergomi prímás érsek, így jelenleg Erdő Péter bíboros. Az akadémia mostani elnöke Bolberitz Pál teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem prodékánja.

A főtitkári tisztséget Stirling János, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára tölti be. Vele beszélgettünk.

– Mi tette szükségessé a Szent István Akadémia létrejöttét kilencven évvel ezelőtt?
– Magyarország legrégibb könyvkiadója, a Szent István Társulat, Ipolyi Arnold alelnök kezdeményezésére 1885-ben hívta életre Tudományos és Irodalmi Osztályát azzal a szándékkal, hogy ez a magyar katolikus tudósok hatékony szellemi műhelyévé váljon. Harminc év elteltével ez a testület olyan jelentős tudományos tevékenységet tudott maga mögött, hogy 1915-ben Csernoch János hercegprímás a hatékonyabb munka összefogására azt javasolta: a Tudományos és Irodalmi Osztály önálló intézménnyé alakuljon, Szent István Akadémia néven.

Akkoriban csak egyetlen tudományos akadémia működött, a Magyar Tudományos Akadémia, a Széchenyi István által létrehozott tudós testület. A Szent István Akadémia volt a második, tagjai ugyanúgy használhatták az akadémikus címet, mint az MTA tagjai. „Jó” magyar szokás szerint, amikor fölmerült az ötlet az új akadémia létrehozására, többen megijedtek, hogy az MTA tagjai majd megharagszanak e miatt. Ám báró Eötvös Loránd mindenkit megnyugtatott, hogy nem kell félni, majd ő beszél az MTA elnökével, Berzeviczy Alberttal, aki a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának a tagja is volt. Meghallván a hírt, Berzeviczy összecsapta a kezét: na végre! – kiáltott fel örömmel –, hogy végre valakinek ez is eszébe jutott.

Érdekességként megemlítem: 1915-ben még nem nagyon lehetett ökumenéről beszélni, mégis sok protestáns intézmény kereste a kapcsolatot a Szent István Akadémiával, és közeledésüket nem utasították el.

A Szent István Társulattal változatlanul szoros kapcsolatban maradó Szent István Akadémia a két világháború közötti időszakban a magyar tudományos közélet egyik meghatározó tényezője lett, kitűnő együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával – szinte általános a kettős tagság – és egyéb tudományos társulatokkal, társaságokkal. A kommunizmus éveiben kényszerű elhallgatásra ítéltetett, bár nem szűnt meg, nem oszlatták fel. Csupán a rendszerváltozást követő években nyílt meg a lehetőség az egykori nagy múltú intézmény megújítására. E munkában nagy segítséget nyújtott Erdő Péter professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem akkori rektora, az Akadémia fővédnöke. Õ volt az, aki még a kilencvenes években kidolgozta az alapszabályunkat. Az ő javaslatára százban határoztuk meg az akadémia mindenkori taglétszámát. Közülük nyolcvan rendes tag, tíz tiszteletbeli, tíz pedig külföldön élő magyar tudós.

– Milyen feltételekkel lehet valaki a Szent István Akadémia tagja?
– Hozzánk nem lehet egyszerűen belépni, a feltételek pontosan szabályozva vannak. Így a nemzetközileg jegyzett tudományos munkásság, valamint legalább kandidátusi fokozat. Az is feltétel, hogy az akadémia tagjainak házassága egyházjogilag rendezett legyen – ha valaki elvált, vagy zavaros a magánélete, az kizáró ok –, és vegyenek részt aktívan a katolikus közéletben. A tudományos munkásság alapján legalább két személynek kell ajánlania az illetőt. Ha minden rendben van, közgyűlésünk dönt a jelölt felvételéről, a végső szót pedig Erdő Péter mondja ki.

– A Szent István Akadémia 1915-ös megalakulásakor az elsőrendű cél az volt, hogy összefogja a katolikus szellemiségű tudósokat. Mennyiben változott ez a cél?
– A lényeget illetően nem változott. A liberális nézetek rohamos terjedésének ellensúlyozására szükség van a katolikus szellemiség, lelkiség minél hatékonyabb jelenlétére. Ezen a téren nem változott a helyzet az elmúlt kilencven évben, sőt, még rosszabb lett. Tökéletesen egyetértek II. János Pál pápa véleményével, hogy a totalitárius rendszerek embertelen világa után egy második embertelen korszak következett, amely a halál kultúrájával jellemezhető. Gondoljunk csak az abortuszok nagy számára, az eutanáziára, a klónozás rémisztő lehetőségére, a világméretű szegénységre, miközben a hatalom egy szűk kör kezében összpontosul. A mai világban csak a pénz számít, az egyre gátlástalanabb médiaterror átmossa az emberi agyakat, veszedelmesen terjednek az áltudományok – sajnos az értelmiségiek körében is –, amelyek könnyű, boldog életet hirdetnek. Ebben a helyzetben nagy szükség van arra, hogy a katolikus szellemiség markánsan képviselje magát a társadalomban. Erdő Péter bíboros, prímás nagyon találóan fogalmazta meg, hogy a Szent István Akadémia nem egy beltenyésztett kör, ráérő öregurak gyülekezete, akik összejönnek a Szentkirályi utcában, és felolvasnak egymásnak, hanem a társadalomra, a világra nyitott intézmény, amely intenzíven keresi a kapcsolatot a különböző kutatóhelyekkel, egyetemekkel, Louis Pasteur mondásának szellemében: „A felszínes tudás eltávolít Istentől, az alapos tudás visszavezet hozzá.” S teszi mindezt úgy, hogy távol tartja magát a politikától.

A beszélgetést Bodnár Dániel készítette.

Magyar Kurír