Szent József és a munka – 2008. május 1.

Az embernek természetadta velejárója a tevékenység. Nem tétlenségre, hanem munkára születtünk. Nincs készen a világ, hanem félkészen kaptuk, folytatnunk kell alakítását. Persze igaz, hogy lehet vétkezni azzal, ha túlhajszoljuk magunkat, de talán még nagyobb bűn a tétlenség.

Ez összefügghet egy reménytelen, távlat nélküli lélekállapottal. Aki úgy érzi, hogy nincs élettávlata, annak dolgozni se nagyon van kedve. Nem vár változást, és nem várja a megváltott, feltámadott világ teljes elérkezését. Mélyre nyomták benne ezt az igényt. Ebből is látjuk, hogy alapjában véve nem azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, noha kötelessége minden munkaadónak tisztességes bérezni a munkavállalót. Ha elmulasztja, súlyos bűnt követ el. De az is súlyos bűnt követ el, aki munka nélkül szerez pénzt, sokan súlyos szenvedést okoznak másoknak mérhetetlen kapzsiságukkal. Éppen az áteredő bűn egyik következménye ez a keveredés a fejekben.

Ember, munka, pénz: ezt a fontossági sorrendet felborítani, és szétszedni sem lehet.

Sánta János