Szent Kereszt felmagasztalása, „B” év, 2003. szeptember 14.

1. A mai ünnep elnevezése - „Szent Kereszt felmagasztalása” - egy történelmi eseményre megy vissza. Jeruzsálemben 335. szeptember 14-én felmutatták a népnek Jézus megtalált keresztjét. A későbbi századokban ezen a napon azokban a templomokban, ahol nagyobb keresztereklye volt (Jeruzsálem, Konstantinápoly, Róma) ünnepélyes szertartás keretében a hívőknek ismételten fölmutatták azt. Innen nyerte az ünnep is a nevét: szent kereszt felmagasztalása.
2. Legtöbb templomunkban nem tudunk felmutat szent kereszt ereklyét, de minden templomban rá tudunk mutatni a keresztre, mint a keresztények igazodási pontjára. Miként a katonák a csapatzászlóra, úgy tekintünk mi keresztények a keresztre. „Királyi zászló jár elöl, / Keresztfa titka tündököl.” (Sík S. ford.) A IV. század óta ezen a napon felmutatunk a keresztre, hogy ezt kell követni minden keresztények. Nem elhagyni, hanem követni!
Korunk drámája abban mutatkozik meg, hogy miként viszonyul a kereszthez. II. János Pál pápa idézi a XIX. Század nagy lengyel költőjének - Cyprian Norwidnak - egyik gondolatát, mely a keresztény legfőbb elvét határozza meg: „Nem magunk között az Üdvözítő keresztjével, / hanem az Üdvözítő mögött a saját keresztünkkel.” (Átlépni a remény küszöbén, 252. old.) Napjainkban egyre többen hordanak a nyakukban keresztet, az eddig megszokottnál jóval nagyobb méretben. Engedtessék meg egy csöndes kérdés: miközben sokak a szemük előtt hordják a keresztet, irányítja is életüket a kereszt tanítása? Úgy tűnik, hogy helytálló a lengyel költő gondolata, mert sokan már maguk mögött tudják Jézus keresztjét, túlhaladottnak tartják a keresztény tanítást, ahelyett, hogy követnék azt, hogy követnék az Üdvözítő keresztjét. Sokan a világ urának képzelik magukat - ahogy a Titanic című film főhőse a bálványozott gőzhajó orrán állva a világba kiáltja: Én vagyok a világ ura! -, ahelyett, hogy alázatosan Istent tartanánk a világ urának.
3. A mai napon - 335 óta sokadszor - a keresztre mutatunk, hogy a róla szóló tanítás irányítsa életünket. Ezt a tanítást Pál apostol a mai szentleckében himnikus szépségű megfogalmazásában adja át: „(Jézus) szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és hasonló lett az emberhez.” (Fil 2,6-7). Ebben benne van az egész üdvtörténet. „Az első ember olyan akart lenni, mint Isten, viszont olyan lett, mint az ember. Az Isten Fia az alázatot és az engedelmességet választotta a kevélység és a lázadás helyett.” (Gál Ferenc)
Pál apostol szerint nekünk „ugyanazt a lelkületet kell magunkban ápolni, mint ami krisztus Jézusban volt.” (Fil 2,5).
Azért emeljük ma tekintetünket a keresztre, hogy mi is fel tudjunk emelkedni a földhözragadt szemléletből.
Azért akarunk hasonlóvá válni Jézushoz, mert csak a jézusi lelkület vezet a dicsőséges feltámadáshoz.
Azért köszöntjük ma ünnepi lélekkel a szent keresztet, mert tudjuk: ennek felmagasztalása a mi felmagasztalásunk záloga. Ámen. Verőcei Gábor/MK