Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe – 2005. szeptember 14.

Hazai – 2005. szeptember 14., szerda | 0:07

Megdöbbentő, hogy Jézust nem lesújtja a kereszt, hanem felmagasztalja. A szenvedés, vagy egy halálos betegség tudata iszonyatosan le tudja nyomni az embert, és ezt csak az tudja, aki volt már ilyen helyzetben. Jézust átélte a teljes magányt, azt tapasztalta, hogy mindenki elhagyta. Jézus elhagyatva mindenkitől, még látszólag Istentől is. Ez az ördög csúcsteljesítménye, biztos, hogy tombolt az örömtől.

A kereszten úgy tűnik, végleg megakadt a megváltás, nem jött be Isten számítása, győzött a kifelé ordító és a befelé fordító erők tömkelege.

Jézus mint mindig, most is az Atyába kapaszkodott. Nem tudta, mi fog történni, de azt tudta, hogy csak az Atyáé a dicsőség, és maradéktalan elszántsággal a kereszten is őt akarta megdicsőíteni.

Jézus minél inkább közeledik a Nagypéntekhez, annál kevésbé beszél kivégzésről. Azt mondja, hogy az Atyához megyek. Persze, a vele levők nem értették. Jézus szilárdan hiszi a folyamatosságot, bármi is történik vele, noha a megtestesülés miatt ennek a módját nem látja.

Minél inkább örökérvényű valakinek a felmagasztalása, annál inkább csak utólag látszik. Igazán csak halála után szokták becsülni az embert, mert akkor már tisztán látszik, mit tett, és mit hagyott másokra.

Sánta János