Szent Kinga összekovácsolta a falut

Szent Kinga összekovácsolta a falut

Kingáról, a magyar földön méltánytalanul mellőzött IV. Béla király leányáról, Árpád-házi Szent Margit, Boldog Jolán és Boldog Konstancia testvéréről sajnos hazánkban ma nagyon keveset tudnak. Pedig Kinga erényei a lengyel Boleszló fejedelem oldalán éppoly fényesen világítanak, példát adnak ma is a keresztény világnak, akárcsak nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet tettei Lajos oldalán Türingiában. Kinga egész életét átszőtte a szolgálat erénye. A tatárjárás után adományokkal járult hozzá a lengyel föld újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat emelt. Férje halála után vagyonát szétosztotta a szegények között, alamizsnálkodott, betegeket ápolt. Lengyeloszág és Litvánia védőszentjeként vonult be a nemzetek történelmébe.

Küngös nevében is őrzi a királylány emlékét. Nyelvtörténészek szerint a Kinga (másképpen Kunigunda) név besenyő eredetű, és leginkább Kingus alakban emlegették – ennek emlékét őrzi a mai faluház mellett lévő Kingus-park ősi elnevezése. Történetileg igazolható, hogy IV. Béla járt e vidéken, s lányának, Kingának adta e területet. Hogy mégsem épült temploma, talán azzal magyarázható, hogy kezdetben csak egy major létezett a falu helyén; a XVI. századtól a XIX. századig pusztaként emlegetik az írásos források, s csak ezután kezdett faluvá növekedni. A községet azonos arányban lakják katolikusok és reformátusok. A reformátusok az ’60-as években imaházat építettek, de a katolikusoknak a több kilométerre fekvő Berhidára vagy Csajágra kellett járniuk szentmisére. A távolság és a kommunista diktatúra ideológiai nyomása miatt azonban idővel a vallásosság elmosódott a faluban. A rendszerváltozás nyomán megkezdődött a falu ébredése. Identitását keresve jutott el a községi címer elkészítése során múltjában Kinga személyéhez, aki ezen a fontos jelképen már méltó helyet kapott. A vallási élet is ébredezni kezdett. Rendbe tették a temetőt, közvilágítást is eljuttattak a sírkertbe. Halottak napja alkalmával pedig ökumenikus áhítatot tartottak itt minden évben.

Beke Zsolt atya, 2000 óta plébánosa a falunak. Kezdeményezésére 2002-től már a református imaházban tarthatták szertartásaikat a katolikusok is a református püspök engedélyével. 2003-ra fogalmazódott meg az igény, hogy saját templomot kellene építeni. A szándéknyilatkozatot elkészítette az egyházközség, s karácsony szenteste az éjféli misén hirdették ki.

Persze, azzal tisztában voltak hogy a szándék nem elegendő az építkezéshez, mondja az atya. De a szándéknak gyors híre ment, s szinte csodával határos módon nemcsak a faluban és a környékben hozta lázba a jóakaratú embereket, hanem távolabbról is érkeztek támogató felajánlások. Az építkezés fővédnöki tisztére sikerült felkérniük Habsburg Mária Kinga főhercegnőt, aki szintén megtámogatta a védőszentjének templomot építő közösséget.
- Központi segítséget nem kaptunk, bár kértünk többször is, de a legnagyobb központ, a Jóisten mindig megsegített bennünket, s küldött hozzánk jó lelkeket, amikor megakadtunk az építkezésben – fogalmaz az atya.
S miközben készült a kőház, a falu lakossága lelki házzá, közösséggé kezdett épülni. Szent Kinga összekovácsolta a falut.

2003-ban még egy virágcserépnyi földje sem volt az egyházközségnek, nemhogy telke, ahol építkezhet – idézi a kezdeteket az atya. Egy Veszprémben élő küngösi származású idős néni támogatása adta meg az indító lökést az építkezéshez. Adományával a temető utcájában megvásárolhatták Kinga templomának a telkét. Hamarosan jelentkezett adományával egy idős atya is, akinek rokonai élnek Küngösön, s ő maga is oda szeretne temetkezni majd. A kicsinyke, mindössze 70 négyzetméter alapterületű templomocska terveit Füleky Zsolt tervező készítette el kedvezményes áron, s 2005-ben megtörténhetett az ünnepélyes alapkőletétel, megvásárolhatták az építőanyagok egy részét. 2007-ben megépült a templom alsó szintje, amelyet advent negyedik vasárnapján az egyházmegye helynöke, Gyűrű Géza szentelt fel. A szertartáson a falu apraja nagyja jelen volt, a reformátusok is lelkészükkel, áldást kérve a hajlékra, és olyanok is, akik nem tartják magukat kifejezetten hívő embernek, egyszerűen csak a falu épülésének, szépülésének örvendeznek.

Gondolhatjuk mégis úgy, hogy azzal, hogy a templomot kicsit a magukénak is érzik, egy lépéssel közelebb kerültek az egyházhoz is – véli Zsolt atya.
Szép és szent pillanata volt az épülő hajléknak, hogy az éppen felszentelt altemplomban a szertartáson keresztelhették meg a polgármester, Szabó Gergely második kislányát, aki a keresztségben az Emma Kinga nevet kapta. 2008-ban aztán a falak tovább emelkedtek, megépült a második szint, a szentély szintje, 2009-ben pedig elkészült az épület párkánykoszorúja. Az idén kétséges volt, hogy a tetőszerkezet, s a toronysisak felkerülhet-e a hajlékra, de ismét érkezett az idős pap bácsitól egy kis támogatás. Most a nyílászárókat szerelik,  és hátra van még a külső-belső festés és a berendezés, s jövőre a templom búcsújára, nagyon reménykednek benne, hogy az álom, a terv megvalósul, s a templomot konszekrálhatják.

Ami a legszebb és legnemesebb értéke a templomépítésnek, hogy az anyagi összefogáson, adakozáson túl szinte mindenki részt vett benne valamilyen formában. Férfiak, gyerekek, asszonyok a tereprendezésben, téglapucolásban, takarításban, a szakmunkákban – ki-ki mestersége, hozzáértése bevetésével. A helyi mezőgazdasági zrt. anyagilag és munkagépekkel támogatta. Az egykori földesúri kastély mai tulajdonosa bontott téglát adott. Az önkormányzat is több millióval támogatta az építkezést, s közmunkásait is adta a munkákhoz.
Küngös jó úton halad, Kinga nyomdokain…

Toldi Éva/Magyar Kurír