Szent Kozma és Szent Damján

Életükről kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. A források szerint Arábiában születtek; ikertestvérek voltak. Mindketten a gyógyítást választották élethivatásul: Kis-Ázsiában, a kilikiai Aegeában folytattak orvosi gyakorlatot. Ingyen gyógyítottak, és a gyógyírt is ajándékképpen adták a betegeknek. Betegeiknek nemcsak a testét, hanem a lelkét is ápolták.

Cirus városának püspöke, Theodorétosz az V. század derekán úgy emlékezik meg a két szentről, mint a hit jeles és csodálatraméltó vértanúkról. A Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban Liziás prefektus elsőnek „az ingyen orvosló apostolokat” ítélte kínvallatásra, ám eredménytelenül. Ezt követően megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra.; ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték a két embert de a nyílzápor sem tett kárt bennük. Végül lefejezték őket.

Első templomuk a sírjuk fölé épült a szíriai Cirruszban (Kürhosz); később bazilikát emeltek itt tiszteletükre. Konstantinápolyban is épült templomuk, minthogy I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására kigyógyult halálos betegségéből. Tiszteletük a VI. században eljutott Rómába. Első római templomukat IV. Félix pápa (525–530) építtette a Fórumon.

Különösen a keleti egyház tiszteli őket; de mint az orvosok, felcserek, borbélyok, patikusok valamint a betegségekben szenvedők, a járvány sújtotta vidékek lakóinak patrónusai, nyugaton is népszerűségnek örvendenek. Ünnepük a VII. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.

Amikor Párizsban 1260-ban megalakult a sebészek első kollégiuma, őket választotta védőszentül, s ez idő óta az orvosok és sebészek védőszentjeiként tisztelik őket.

Legendájukból adódóan elsősorban fogadalmi képeken találkozunk velük a Szűzanya kísérőiként; olykor más gyógyító szentek, így Szent Rókus és Szent Sebestyén társaságában. Ábrázolásaikon az orvosok egykorú viseletéről ismerhetők fel: prémmel szegélyezett sötétvörös talárban és kerek vörös sapkával láthatóak. Attribútumaik: patikamérleg, gyógykenőcsös doboz, sebészkés, gyógyszerészmozsár és hasonlók.

Magyar Kurír