Szent Krizogonusz

Életéről keveset tudunk, ám neve ismerősen cseng a szentmise római kánonjából. Minden, amit róla tudunk, csak legendákból ismert. 

Magas rangú tisztviselő volt Diocletianus császár uralkodása idején a IV. századi Aquileiában. A császár nagyobb méltóságok fölkínálásával akarta hittagadásra bírni, de Krizogonusz erre nem volt hajlandó, ezért két évig fogságban tartották Rómában. Amikor a király minden rabot kivégeztetett, vele kivételt tett és magához hívatta. Kérésére a hitvalló ezt válaszolta: „Nem imádom, csak az igaz Istent, ami pedig a bálványokat illeti, amik nem valóságos és nem élő istenek, számomra csupán a démon képei, gyűlölöm őket és megátkozom őket”. A császár nagy haragra lobbant, és 304. november 23-án lefejeztette.

A legenda szerint testét a tengerbe dobták, de a hullámok kivetették, és egy Zollus nevű pap temette el saját házában. Halála után hamar elterjedt tisztelete. Holttestét Rómába szállították.

I. Szilveszter pápa idején (314–335) neki dedikálták Róma egyik stációs templomát, a Tiberisen túli Szent Krizogonusz-templomot. Feltételezhetően így került be a kánonba; de az is lehetséges, hogy egy hasonló nevű római vértanúval azonosították. Ereklyéit a zárai székesegyházban őrzik. A görög egyházban is nagy tiszteletnek örvend. Krizogonusz tanítványa volt Szent Anasztázia, aki fogsága idején segítségére volt, s később maga is vértanú lett.

Magyar Kurír

(gj)