Szent László-énekek a palotában

„Eljött immár Szent Istvánnak tisztelendő ünnepe, / Illik pedig a világnak mindenkor tisztelnie, / Mindenek nagy vígan áldják, kik az Isten örökét / És a szentek társaságát őáltala megnyerék!” – zengett fel a Szent László-dicséret az érseki palota falai között a székesfehérvári Herman László konzervatórium tanárai, Berki Lilla (ének), Varró János (citera, kobozon, tekerő), Lendvai Tibor (fúvóshangszerek), s a zeneakadémia növendékei, Zsikó Zsuzsanna és Zsikó Zoltán közreműködésével.

Bevezetőként, történelmi előszóként a honfoglalástól, Szent István király államalapításán keresztül Szent László királyunkig mutattak be egy zenei válogatást a művészek. Ezt követően a kötet szerzője, Medgyesy S. Norbert ismertette a kiadványt, melynek célja, hogy bemutassa az Szent László király az elmúlt századokban kissé háttérbe szorult tiszteletét. „Vitéz királyunk Szent László, akit a történelemben lovagkirályként is emlegetünk, Szent István művének befejezője volt a vármegyék és egyházmegyék szervezés terén, valamint monostoralapításai révén is – mutatott rá a történész. – Kiemelendő, hogy dinasztikus kapcsolatokat épített ki Horvátország felé és a Bizánci Császárság irányába, megteremtette Közép-Európában az önálló és független Magyarország helyét, és megerősítette befolyását. Szigorú törvényeivel rendet teremtett az országban, de kegyes uralkodó is volt, s mellette igazi katonaember, hadvezér, aki saját katonái élén harcolt nemzetéért. Emlékét a régi Magyarország minden területén megőrizte a nép szeretete, s nevét megörökítette település- vagy forrásnevekben, de ott találjuk őt és legendáit a csodálatos templomi freskóciklusokban, szobrokon és természeti tájakhoz fűződő legendákban is (pl. Tordai-hasadék). Egykor a szeretetére keletkezett dalok, népénekek és gregorián dallamok ősi magyar hangszereken szólaltak meg s nemzedékek nőttek fel ezeken századokon át. Magyarországon a középkorban az iskolák növendékei valamennyien együtt énekeltek a templomokban, s ezek a scholák voltak az ősi gregorián és Szent László-dallamok megőrzői, átörökítői. A mostani kötet hosszú évek kutatása alapján készült énekeskönyv, melyben nyolcszáz év forrásaiból találhatók eredeti népénekek, históriás énekek mai helyesírással, kottákkal egyetemben. A szerkesztés legfőbb célja az volt, hogy mindenkihez szóljon a könyv népszerűsítő jelleggel.

Medgyesy S. Norbert megemlékezett arról is, hogy egykori tanára, Lackovits Emőke néprajzkutató-muzeológus gyűjtései (Veszprémben és környékén megőrzött Szent István-, Szent László-, Szent Imre-hagyományokról) is segítették kutatómunkáját és a könyv összeállítását.

A kötet (mely a Magyar Napló Kiadó gondozásában látott napvilágot) bevezetőjében megismerkedhet az olvasó a szent élettörténetével, tiszteletével Kerny Terézia Szent László-kutató prológusa révén. A kötet mind a liturgikus, mind a népi műveltségből, hagyományból tartalmaz egy-egy csokorra valót – a liturgikus énekek latinul és magyarul is megtalálhatók. Ezen kívül megtalálható benne az eredeti, középkori verses Szent László-zsolozsma (1190 körül Nagyváradon keletkezett), mely egyidős a legősibb magyar nyelvemlékkel, a Halott Beszéd és Könyörgéssel. Nemcsak népénekek, hanem énekelt históriák is olvashatók Szent Istvánról, Szent Imréről és Szent Lászlóról. A népénekekhez magyarázatot készítettek forrásmegjelölésekkel. Nagyrészt nyomtatott énekeskönyvekből, a Kájoni Jánostól a Cantionale Chatolicumból, Csíksomlyóról és a népi kéziratos könyvekből vett énekekkel, énekek tájankénti variációival gazdag a kötet és kitekint gyimesi, moldvai vidékekre, a végén pedig horvát és szlovén Szent László-énekek is találhatók. S mindehhez kapcsolódik egy cd-lemez, mely Vakler Anna  énekművész művészeti vezetésével kínál egy szép válogatást a könyv énekeiből (többek között Maczkó Mária énekművész közreműködésével). A lemezbemutató koncert végén az előadóművészek a hallgatóságot is bevonták a közös éneklésbe.

Toldi Éva/Magyar Kurír