Szent Lőrincre emlékeztek Biharpüspökiben

Nagy Tibor nagyvárad-ősi plébános homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy amióta ember él a Földön, mindig is voltak gazdagok és szegények, hiszen nem mindenki születhet gazdagnak. A szegények kizsákmányoltként jelennek meg az Ószövetségben, a próféták szerint aki szegénységben él, nagyobb hittel és reménységgel tudja kérni Isten áldását. Az Újszövetségben Jézus a szegényeknek hirdette elsőként Isten országát, hiszen ők voltak azok, akik leültek Jézus lábához hallgatni öt. Jézus nem ítéli el a gazdagságot sem, csak arra figyelmeztet, hogy a gazdagok jól sáfárkodjanak a rájuk bízott javakkal. Nem e világi javakat kell gyűjteni, hanem olyan lelki kincseket, melyek értékesek lesznek a számadás nagy napján.

Ezt a példát követte Szent Lőrinc is, aki római diakónusként azon fáradozott, hogy támogassa a szegényeket és elesetteket. Õ minden emberben meglátta a szenvedő Krisztust, és ez vezetett vértanúságához. 258. augusztus 10-én elevenen sütötték meg, amiért az egyház kincseit elosztotta a szegények között. A szónok végezetül elmondta, az az ember tud igazán boldog lenni, aki nem ragaszkodik görcsösen az ő vagyonához, hanem megosztja azok között, akik rászorulnak: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. A szentmise szegfűszenteléssel ért véget.

Magyar Kurír