Szent Margit ma is engesztel és evangelizál közöttünk

Bíró László a szentmisék keretében lelkigyakorlatos beszédeket mondott: Árpád-házi Szent Margit engesztelő áldozatáról, küldetéséről és élete, helytállása korunkhoz szóló üzenetéről beszélt az egybegyűlteknek. Székely Bertalan festményét idézte, amely azt a pillanatot örökíti meg, amikor a gyermek Margitot a Nyulak-szigeti dominikánus kolostorba kísérik, szülei Istennek tett ígérete szerint. A művész vörös hátteret festett a képnek, mintha égne a határ, ezzel utalva a tatárjárás pusztító eseményére. Korunk hasonlít ehhez a képi ábrázoláshoz – fogalmazott a főpásztor. Mintha égne a határ mögöttünk is, mintha felégettük volna múltunkat, az erkölcsi háttér veszendőben volna közöttünk, bennünk. Mi az engesztelés? A ma autonóm embere, aki önmaga akarja életét kormányozni Isten nélkül, nem csoda, ha nem érti ezt. Az engesztelő ember elengedi önmaga autonómiáját, s átengedi magát Isten akaratának. Margit lemondott királyi méltóságáról, szolgai munkát végzett és imádkozott nemzetéért. Istennek átadott életet élt – emelte ki Bíró püspök.

Homíliájában kiemelte, mit üzen Margit áldozata a keresztényeknek a hit évében. A Szentatyát idézve, Bíró László rámutatott: elegen vagyunk mi keresztények ahhoz, hogy megjelenítsük Isten országát itt a földön. Elegen vagyunk, csak legyünk olyanok, mint Margit, merjük átengedni Istennek a saját akaratunkat. Pál apostolnak az Efezusi levélben mondott szavait tartsuk szem előtt: „Éljetek méltóan ahhoz a hivatáshoz, amit kaptatok.” Szelíden, alázattal és nagylelkűséggel. A pap a papságában, a szerzetes a szerzetességében, a házas ember a házasságában, az özvegy az özvegységében. Isten kinek-kinek személy szerint adott hivatást.

A legutóbbi püspöki szinódus az evangelizációról, a keresztény hit továbbadásáról szólt. Benedek pápa Európa sorsáról azt nyilatkozta újságíróknak: reménykedő ember vagyok, mert az ember szívében ott van a vágy, hogy találkozzon Istennel. A történelem megmutatta: az ember Isten nélkül nem tud élni. Ma is ilyen korszakban vagyunk. Az ideológiák változnak, hatnak, korokat láncolnak magukhoz, de idővel elhalnak, Krisztus igazsága azonban örök. Úgy kell élnünk és életünkkel, megélt küldetésünkkel – családban vagy papi-szerzetesi hivatásban – evangelizálnunk, mint Jézus Jákob kútjánál, mikor szóba állt a zavaros életállapotú asszonnyal, aki üres korsójával jött vízért. Bíztatnunk kell kereső embertársainkat: ne a mérgező forrásokból merítsenek, hanem az élő víz forrásából. A keresztények evangelizációja ma nemcsak az Egyházban élőkhöz és az Egyházon kívül állókhoz szól, hanem az Egyháztól elsodródottakhoz is – emelte ki a főpásztor.

Hangsúlyozta: a család az élő evangélium, s ha a házasság és a család eszményét éljük, evangéliumot hirdetünk. „Élni a házasságot, a leghangosabb beszéd Isten szeretetéről” – ahogy II. János Pál pápa hirdette. Margit is ezt tette: evangelizált a közösségében, a családjában, a békét, Isten országát hirdetve, engesztelő helytállásával.

A triduum második napján cserkészek idézték fel jelenetekkel, korabeli öltözetekben Szent Margit életének eseményeit a Szaléziánumban: így gyermekkorát, amikor szülei a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorban helyezték el leányukat. A jelenetekben megfogalmazódott, miként kellett helytállnia küldetésében Margitnak már gyermeklányként.

A Szaléziánumban kiállítás nyílt a korábbi, domonkos-rendi tárlat átrendezésével és Szent Margit veszprémi vonatkozású emlékeivel gazdagodva. A megnyitón Bíró László püspök, elsősorban a fiatalokhoz intézve gondolatait, kiemelte: ma nem divat lemondani. Legtöbben azt hirdetik: élvezni kell az életet; a legfőbb boldogság a javak megszerzése, valamint kapni, dúslakodni. A remetelegendák megszelídült állatait idézte a kicsinyek elé, utalva annak jelképes üzenetére: a remete, aki a világból kivonult, visszakapta a világot, megszelídülve. Ilyesmi történt Szent Margittal is. Ma sokan nem hajlandók lemondani semmiről, és depresszióba hullva mindent elveszítenek.

Szerenka Miklós, a Szent Margit-templom plébánosa a kiállításon – amelyet számos plébániájáról származó emléktárggyal, festménnyel gazdagíthattak – a szent tiszteletére 75 évvel ezelőtt emelt templomról, történetéről és egyházművészeti értékeiről beszélt.

A triduum harmadik napján, január 20-án, vasárnap a főegyházmegye főpásztora, Márfi Gyula érsek mutatta be a szentáldozatot, paptestvérei, Bíró László püspök és a kispapok közösségében.

Toldi Éva/Magyar Kurír