Szent Mártont ünnepelték Pannonhalmán

Szent Márton ünnepi liturgiáján Gregor Hanke püspök mellett részt vett Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát; Matthew Leavy, az amerikai Szent Anzelm Apátság em. apátja, valamint a Montecassinoi Apátságból Giuseppe Roberti perjel és Luigi di Bussolo magiszter. A pannonhalmi bencés közösséggel együtt ünnepeltek a Szlovákiából érkezett bencés szerzetesek és a Zirci Ciszterci Apátságból érkezett testvérek; továbbá a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai és tanári kara, valamint számos zarándok és vendég.

Pannonhalma és Montecassino bencés közösségeinek kapcsolata a középkorra nyúlik vissza: Szent István pannonhalmi kiváltságlevelében a cassinoi apátság jogait biztosította Szent Márton monostora számára; a két közösség 1212-ben imaszövetséget kötött. Az imaszövetség 800. évfordulójára emlékezve, az ünnepi liturgia elején Várszegi Asztrik főapát bemutatta az ünneplő közösségnek az Adenulf cassinoi apát által 1212-ben kiadott oklevelet.

Szent Márton és a bencés szerzetesség története kezdettől fogva szorosan összefonódik: Szent Benedek Cassinum hegyén a Pannónia Szent Hegyén született Mártonnak emelt szentélyt; a kapcsolat tudata a későbbi korokban is elevenen élt. Adenulf apát írja az 1212-es imaszövetség-iratban Szent Márton monostora szerzeteseinek: „Testvériségeteket hathatósan kérjük, hogy a ti Mártonotok után fogadjátok szívetekbe a mi Benedekünket, mivel a mi Benedekünk a ti Mártonotokat nagyon megtisztelte azzal, hogy a mi monostorunkban neki oratóriumot épített.”

Homíliájában Gregor Hanke arról beszélt, hogy az Úr iránti szeretetünket az embertársaink felé gyakorolt jócselekedeteink által élhetjük meg, és ebben Szent Márton élete szolgálhat példaként számunkra. „Annak a tapasztalatára és hitére, hogy az Úr jelen van a másik emberben, nem úgy teszek szert, hogy kivetítem énemet és egómat ápolgatom. Isten jelenléte ebben a világban a második személyben, a TE-ben nyilatkozik meg. Az embertársam felé kell tehát fordulnom. Isten megtestesülése óta a másik ember, a TE mintegy az Istennel való találkozás szentsége lett” – mondta a püspök, majd így folytatta: „Ahhoz, hogy testvérünket jól lássuk, lelkünknek szüksége van az Istenen alapuló szeretetre, amely sokkal több, mint valami emberi érzelem. János evangéliumában van egy hely (Jn 14,23), amelynek tanúsága szerint az ember Isten iránti szeretete azzal függ össze, hogy Isten maga vesz lakást az emberben. Ez a szeretet töltötte el Márton katekument is, és a koldusban Krisztust láthatta.”

Pannonhalmi Főapátság/Magyar Kurír