Szent Péter és Pál apostolok, 2003. június 29

.
1. „Simon, János fia, szeretsz engem?” (Jn 21,16). Jézusnak ez a háromszor megismételt kérdése a lényegre irányult. Nem azt kérdezte, hogy: Péter, van megfelelő teológiai ismereted és tudásod? – azt sem firtatta, hogy Péternek milyen vezetői képességei vannak, vagy milyen konfliktuskezelői gyakorlattal rendelkezik. Csak egyvalamit kérdezett, de azt a nyomaték kedvéért háromszor: Simon, János fia, szeretsz engem?
Mert a lényeg a szeretet! Aquinói Szent Tamás szerint: „A szentség nem abból áll, hogy sokat tudunk, sokat szemlélődünk vagy sokat gondolkodunk. A szentség titka, hogy sokat szeressünk.” Saint Exupery is a lényeget fogalmazza meg a Kishercegben: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
A szeretet a legfontosabb. A házastárs megválasztásánál is a legdöntőbb kérdés, amit feltesznek egymásnak a szerelmesek: szeretsz te engem? A szív szeretetével látja meg leendő házastársát, mert „jól csak a szívével lát az ember.”
Jézus mielőtt kiválasztaná nyájának legfőbb pásztorát, vezetőjét, előbb rákérdez: Simon, János fia, szeretsz engem?
2. „Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket” (1 Jn 4,19).
Simon Péter a hármas kérdésre háromszor válaszolja, hogy szeretlek. Szavainál sokkal ékesebbek voltak tettei, melyekkel igazolta vallomását. De ugyanezt mondhatjuk Pál apostolról is, akinek ugyancsak ma van ünnepe. Mindketten hasonló életet éltek, mindketten vérüket ontották, mindketten égi koronát nyertek. Pedig korábban mindketten vétettek Jézus ellen. Péter először megbízón fogadkozott Jézusnak: „Életemet adom érted” (Jn 13,37), később azonban háromszor megtagadta (Lk 22,62). Pál apostol maga vallja meg egyik levelében, hogy azelőtt káromolta és üldözte a keresztényeket és erőszakos ember volt (vö. 1Tim 1,13). Megértésük utáni nagy szeretetükkel azonban kiérdemelték az égi koronát. „Aki nagyon szeret, annak sok bűne bocsánatot nyer.” (LK 7,47).
Ma Péter és Pál apostolokra tekintünk, az egyház két oszlopára, de nem úgy, mint supermanekre, hanem mint a kegyelem csodáira. Az apostolok meggyőződéssel vallották, hogy bennük az isteni kegyelem működött.
Pál a Galatákhoz azt írja, hogy őt az Isten már a születésétől fogva kiválasztotta és kegyelmével meghívta, majd arra rendelte, hogy a pogányoknak hirdesse Jézust. (vö. Gal 1,15).
János apostol általános érvényű kijelentése szerint „azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket.” (1 Jn 4,19).
Szent Ágoston püspök – a kegyelem nagy ismerője – pedig arról elmélkedik, hogy Isten, aki megadta a meg nem érdemelt kegyelmet, nem fogja megtagadni a tetteinkkel megérdemelt égi koronát. Ezt látjuk Péter és Pál életében megvalósulni. A két apostolfejedelem nagyon szerette Istent, de ez csak azért lehetett így, mert Isten előbb szerette őket. Amikor Jézus megkérdezte Pétert, hogy szeretsz engem? – akkor nem valami lehetetlenséget kért tőle számon, csak azt, amit korábban már megadott neki.
3. A kérdés nekünk, nekem is szól: szeretsz engem? Válaszoljunk Péter alázatával: Uram, szeretlek, de csak azért tudlak szeretni, mert Te már előbb szerettél engem. Szerettél, amikor a keresztségre kiválasztottál, amikor követésedre hívtál és amikor vétkeimet eltörölted.
Péter és Pál apostolok ünnepén indítson az ő követésükre, hogy őket követve az ő jutalmuk birtokába jussunk. Ámen. Verőcei Gábor/MK