Szent Péter és Pál apostolok ünnepe Rómában

A Szentatya homíliájának középpontjában az egyház szabadsága állt. „A péteri szolgálat a szabadság biztosítéka abban az értelemben, hogy biztosítja az igazsághoz, a hiteles hagyományhoz való teljes csatlakozást. Így Isten népét megóvja a hitet és az erkölcsöt érintő tévedésektől”.

Jézus megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az egyházon – ez magában foglalja a Péter és Pál, valamint az evangélium többi tanúja által elszenvedett üldöztetés történelmi tapasztalatait. Ezen azonban túlmutat, és oltalmáról biztosítja egyházát. Isten szabadító cselekvése kíséri Szent Péter és Pál életét. Az Úr angyalának beavatkozására lehullottak Péter bilincsei. Az angyal kivezette őt a jeruzsálemi börtönből, ahová Heródes záratta be. Az Úr mindig közel volt Pálhoz is, akit sok veszélytől mentett meg, hogy végül bevezethesse országába. A pápa idézett Pál efezusiakhoz írt leveléből: „Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12).

A korintusiakhoz írt első levélben Pál a megosztottság, a következetlenség, az evangélium iránti hűtlenség problémáiról szól. A Timóteushoz szóló második levelében pedig a „végső napok” veszedelmes időire hívja fel a figyelmet (vö. 3,1–5). „Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódók, szüleiknek engedetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők, fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint Istent. Az istenfélelem látszatát keltik, de a lényegét megtagadják”.

Az apostol végkövetkeztetése azonban megnyugtató: ezek az emberek nem sokra jutnak, mert oktalanságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz. Tehát Isten garantálja egyházának a szabadságot: szabad az anyagi kötelékektől, amelyek megakadályozhatják küldetésében, valamint szabad a spirituális és erkölcsi bajoktól, amelyek megtámadhatnák hitelességét és hihetőségét.

A Szentatya az egyház szabadságának kifejezéseként helyezte a szent palliumot a 38 új metropolita érsek vállára.

A pallium kifejezi az apostoli Szentszékkel való egységet, valamint biztosítja a helyi egyházak szabadságát a helyi, nemzeti vagy nemzetek feletti hatalmakkal szemben, amelyek bizonyos esetekben akadályozhatják az egyházat küldetésében. Az egyház szabadságának kérdése fontos olyan helyzetekben, amelyekben az egyháznak üldöztetést, politikai beavatkozást vagy más kemény próbát kell elviselnie. Ugyanilyen jelentős abban az esetben is, amikor az egyházi közösségnek félrevezető tanítások, az evangéliummal ellentétes ideológiai irányzatok és gyakorlat hatását kell elszenvednie. A pallium ebben az értelemben a szabadság záloga, Jézus igájához hasonlóan, amelyet minden követőjének magára kell vennie.

Krisztus ígérete, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt egyházán, ökumenikus jelentést is tartalmaz. A megosztottság ugyanis a bűn ereje, amely a megváltás után is kifejti hatását az egyház tagjaiban. Krisztus szavai azonban egyértelműek: „Non prevalebunt” – nem vesznek erőt rajta.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír