A szentatya apostoli látogatása Pompejiben

Pompeji: II. János Pál pápa október 7-én, Rózsafüzér Királynőjének ünnepén Pompejibe, a híres olasz Mária-kegyhelyre zarándokolt, és itt zárta be a Rózsafüzér évét. Ez az utazás a 143. olaszországi útja volt a szentatyának, akinek ebben az évben még csak külföldi útjai voltak. Huszonnégy esztendővel ezelőtt, a megválasztását követő évben már járt a Vezúv lábainál elterülő városban, így most már „ismerősként” tért vissza.
A szentatya helikopterrel érkezett Pompejibe. Megérkezésekor Pierferdinando Casini, az olasz parlament elnöke, Giuliano Urbani kulturális miniszter, Rocco Buttiglione, az európai közösségi politika minisztere, valamint a helyi politikai hatóságok és egyházi méltóságok köszöntötték a pápát. Pierferdinando Casini a pápa megérkezése előtt néhány perccel az ANSA olasz hírügynökségnek elmondta: „Az itteni lakosság meleg fogadtatása ismét bebizonyítja, hogy Olaszország milyen nagy szeretettel van a pápa iránt. Pompeji csodálatos város és mindnyájan szeretjük a pápát. Az a tény, hogy itt kívánta lezárni a Rózsafüzér-évét, mindnyájunk számára nagy örömet jelent.”
A szentatya a helikopter leszállása után autóval folytatta útját, az ősi pompeji romok között haladva, míg megérkezett a kegytemplom előtti térre, ahol a több mint 40 ezer hívő fehér és sárga kendőket lobogtatva fogadta. Tekintettel a tömegre, amely nemcsak olasz, de lengyel, amerikai és számos más országból érkezett zarándokokból állt, az imára nem a bazilikában, hanem az előtte lévő téren került sor, ahol a szentatya számára fehér emelvényt állítottak fel, amelyen elhelyezték a kegyképet is, amelyhez oly sok ember zarándokolt már el, segítségben, vigasztalásban, csodában reménykedve.
A templom előtti téren egybegyűlt hívek a szentatyával együtt imádkozták a Rózsafüzért, idén a világosság titkairól elmélkedve. Mint ismeretes, egy esztendővel ezelőtt, Rosarium Mariae Virginis k. írásában tette közzé ezen titkokat II. János Pál. Az öt tikot az öt kontinensnek szentelte a pápa – Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Óceánia képviselői jelképesen minden tized végén egy-egy gyertyát gyújtottak meg a Szent Szűz képe előtt, amelyeknek lángja Krisztus fényét jelképezte, amelynek ki kell áradnia a világrészekre.
„A Szent Szűz megengedte, hogy visszatérhessek ide és tisztelhessem Õt, ebben a híres szentélyben, amelyet a Gondviselés útmutatása nyomán Boldog Bartolo Longo létesített a Szentolvasó buzgó terjesztésére” – kezdte beszédét II. János Pál pápa. Leszögezte: ez a mai látogatás bizonyos értelemben a Rózsafüzér évének megkoronázása, hálaadása az elmúlt év gyümölcseiért, amely ösztönzést adott ahhoz, hogy ez az egyszerű, de mély tartalmú imádság újjászülessen. A Szentolvasó a keresztény hit szívéből forrásozik és a harmadik millennium kihívásaival szemben, valamint az új-evangelizáció sürgető elkötelezettségének távlatában is rendkívül időszerű.
A pápa emlékeztetett az ősi városra, amelyet Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése eltemetett. „Az egykori római város romjai nem némák, hanem kérdést intéznek hozzánk arról, hogy mi az emberi élet célja? E romok nagy kultúráról tanúskodnak, ám a ragyogó válaszok mellett nyugtalanító kérdőjeleket is elénk vetítenek. Mária városa e kérdőjelek szívében fogant meg és e kérdőjelekre válaszul, üdvösséghozó evangéliumként, a feltámadt Krisztust ajánlja fel. Mint az ősi Pompeji korában, ma is hirdetnünk kell Krisztust a kereszténység emlékét egyre inkább elfedő és attól egyre jobban eltávolodó társadalomnak.”
A Rózsafüzért a szentatya az Evangélium magvának nevezte, hiszen azáltal, hogy újra és újra szemléljük Krisztus életének főbb jeleneteit, szinte magunkba szívjuk az Õ titkát. A Szentolvasó Mária útja, hiszen ki ismerte és szerette jobban Jézust, mint Mária? Ez volt a meggyőződése Boldog Bartolo Longónak, a Rózsafüzér apostolának is, aki különösen nagy figyelmet szentelt a Szentolvasó elmélkedő és krisztológiai jellegének. Boldog Bartolo Longo érdeme, hogy a pompeji Mária-szentély a Rózsafüzér lelkiség nemzetközi központjává válhat.
A szentatya hangsúlyozta: zarándokútjának célja az is, hogy a béke ajándékát kieszközölje az imádság által. Azzal, hogy a találkozón elimádkozták a Rózsafüzérnek a világosság titkait szemlélő tizedét, Krisztus fényét akarták kivetíteni az öt földrész minden konfliktusára, feszültségére és drámájára. A pápa emlékeztetett rá: „Boldog Bartolo Longo a Rózsafüzér Királynője szentély monumentális homlokzatát prófétai érzékkel a békének szentelte. Ezzel tehát a béke ügye egybekapcsolódott a Szentolvasóval. Máris láthatjuk, hogy mennyire időszerű volt ez a felismerés, hiszen még csak éppen az új évezred kezdetén vagyunk és világunk nem egy részén máris a háború vihara dúl és vér áztatja a földet.”
Beszéde végén a szentatya köszöntötte a helyi világi és egyházi közösséget és arra kért mindenkit, hogy Boldog Bartolo Longo nyomdokain legyenek a béke munkálói, és Mária városa legyen a tevékeny szeretet városa is. A Rózsafüzér Királynője áldása legyen mindenkin és az ő anyai szívére bízzák minden gondjukat és jócselekedeteiket.
A szentatya ezekkel a szavakkal zárta beszédét: „Köszönöm. Köszönöm Pompeji. Köszönet minden zarándoknak a szívélyes fogadtatásért. Köszönet a jelenlévő bíborosoknak és püspököknek. Az ország, a térség, a város vezetőinek. Köszönet a fiatalok lelkesedéséért. Köszönet mindenkinek. Imádkozzatok értem ebben a szentélyben ma és mindig.” A 40 ezres hívősereg pedig azt skandálta: „Éljen sokáig a pápa!”
A szentmise végeztével a pápa autóval utazott vissza a helikopter-felszállóhelyhez. A szentatya délután negyed 3-kor tért vissza a Vatikánba, az előzetes programtervhez képest egyórás késéssel. VR/MK