A Szentatya Assisi Szent Kláráról tartotta katekézisét

Az Egyház hálával tartozik a szenteknek, akik bátorságukkal és hitükkel lendületet adnak az egyház megújulásának – fogalmazott a Szentatya.

Ki volt Assisi Szent Klára? – tette fel a kérdést katekézise kezdetén. Életútját, személyiségét, tetteit jól ismerjük a ránk maradt középkori forrásokból, amelyek jelentős része azoktól származik, akik közelről ismerték Klárát. Tehetős családból származott, az ezzel járó fényűző életről azonban fiatalon lemondott, hogy Assisi Szent Ferencet követve szegény és alázatos életet éljen. 1211 virágvasárnapján titokban elhagyta az apai házat, és egy társnőjével csatlakozott a Porciunkula-kápolna mellett élő szerzetes testvérekhez. Ferenc levágta haját, és Klára felöltötte magára a bűnbánat egyszerű ruháját. Ettől a pillanattól Krisztus jegyeseként szegényen és alázatosan élt, egészen neki szentelve életét.

Az egyháztörténelem folyamán számos nő áldozta életét Krisztus szeretetének, amely teljesen eltöltötte szívüket. Az Egyház a szent szüzek misztikus jegyesi hivatása által mindig Krisztus szép és tiszta jegyese marad – fogalmazott Benedek pápa.

Klára, különösen szerzetesi életének kezdetén, testvéri barátságban volt mesterével, Ferenccel. Amikor két tiszta és az Isten iránt érzett mély szeretettől lángoló lélek egymásra talál, akkor a kölcsönös barátságból kapott erő segít a tökéletesség útján való előrehaladásban. A barátság az egyik legnemesebb és legkülönlegesebb emberi érzelem, amelyet az isteni kegyelem megtisztít és tökéletesít – fejtette ki katekézisében a Szentatya. Hasonló példa e mély baráti kapcsolatra Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska barátsága.

XVI. Benedek tanításában felidézte Assisi Szent Klára életének további jelentős pillanatait, amikor a hozzá csatlakozó társakkal kialakították első kolostorukat az Assisi közeli Szent Damján-kápolna körül. Ezen a helyen élt Klára több mint negyven éven keresztül, egészen haláláig, 1253-ig. Jacques da Vitry, korabeli flamand püspök itáliai utazásakor hosszan írt a ferences testvérek életéről, lelkiségük egyik legfontosabb jellegzetességéről, a szegénységről, a nélkülöző életmódról, amely az isteni gondviselésben való bizalmon alapszik. Ennek érdekében Klára kérte a pápától a „Privilegium Paupertatis”, vagyis a „szegénység privilégiuma” elfogadását, amely a javakról való lemondást és a szegénység reguláját jelentette számukra.

Assisi Szent Klára alázatos, karitatív, bűnbánó életmódot folytatott. Halála után 2 évvel, 1255-ben IV. Sándor pápa kanonizálta. „Klára elbujdosott, élete mégis ismertté vált; ő maga keveset beszélt, híre azonban messze földre eljutott” – olvashatjuk róla. Azok a szentek, akik megváltoztatják és jobbá teszik a világot – hangsúlyozta a Szentatya. Csak az Evangéliumból eredő szeretet képes erre. A szentek az emberiség jótevői. „Adjunk hálát Istennek a szentekért, akik szívünket szólítják meg, és a keresztény életvitelre mutatnak példát” – mondta katekézise végén XVI. Benedek pápa; majd Assisi Szent Klára szavait idézve apostoli áldását adta a zarándokokra.

Katekézisét követően a Szentatya felhívást intézett a békéért: „Nagy aggodalommal követem azokat az eseményeket, amelyek a napokban, Ázsia déli részén, Indiában, Pakisztánban és Afganisztánban történtek. Imádkozom az áldozatokért, és azt kérem, hogy a vallásszabadság tisztelete, a kiengesztelődés és a béke logikája érvényesüljön a gyűlölettel és az erőszakkal szemben.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír