A Szentatya az amerikai egyház előtt álló feladatokról

A pápa beszéde elején kiemelte az amerikai nép néhány fontos, pozitív tulajdonságát, mint például a vitalitás, a kreativitás és a nagylelkűség, amelyek megmutatkoztak a 2001-es New York-i tragédia, a New Orleans-i hurrikán pusztítás idején, 2005-ben, illetve a 2004 decemberében történt ázsiai szökőár pusztításakor.

Benedek pápa bátorította a püspököket és az egyház közösségét, hogy amint az nemzedékeken át történt, e tulajdonságaikat felhasználva ezután is fogadják be az idevándorlókat, osztozzanak velük reményeikben, támogassák őket nehézségeikben, és segítsenek nekik otthonra találni és új életet kezdeni.

Kiemelte, hogy az amerikaiak tudatában milyen mélyen gyökerezik a vallásszabadság tisztelete. Közismert az is, hogy az emberek büszkén tartoznak valamilyen vallási közösséghez. A pápa ugyanakkor felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, valós tényekre, amelyek ebben az országban akadályai lehetnek az igazi Istennel való találkozásnak és a hiteles keresztény életnek.

A szekularizáció szinte észrevétlenül alakítja magatartásunkat. Következetes dolog-e – teszi fel a kérdést a Szentatya – vasárnap a templomban megvallani hitünket, majd a hét során ezzel ellentétes üzleti ügyeket vagy orvosi beavatkozásokat végezni? Következetes-e egy gyakorló katolikus számára semmibe venni vagy kihasználni a szegényeket, a társadalom peremére szorultakat, a katolikus tanítással ellentétes szexuális viselkedést tanúsítani, vagy az emberi élet ellen állást foglalni? Ellen kell állni minden olyan áramlatnak – hívta fel a figyelmet –, amely azt sugallja, hogy a vallás magánügy. A keresztények csak akkor lesznek nyitottak az evangélium átalakító erejére, ha a hit átjárja életük minden területét.

Egy anyagiakban gazdag társadalomban fennáll annak a veszélye is, hogy figyelmünk könnyen a földi javakra összpontosul, akár az örök élet kárára is. Az embereknek szükségük van arra, hogy felismerjék: szomjaznak Istenre. Segítenünk kell nekik, hogy eljussanak az Õ végtelen szeretetének forrásáig, amelyből szomjukat olthatják. A tudományos és technikai lehetőségek könnyen elbűvölik az embert, és könnyű elhitetni magunkkal, hogy saját erőnkből ki tudjuk elégíteni legmélyebb szükségleteinket. Ez illúzió. Isten nélkül, aki megajándékoz minket azzal, amit egyedül nem tudunk elérni, életünk teljesen üres. Minden lelkipásztori tevékenységünkkel segítenünk kell az embereknek Istennel való kapcsolatuk megteremtésében és ápolásában – mondta a Szentatya a püspököknek.

Egy olyan társadalomban, ahol nagy értéke van a szabadságnak és a függetlenségnek, könnyen szem elől veszíthetjük, hogy függünk másoktól és felelősek vagyunk értük. Ez a hangsúlyozott individualizmus az Egyházra is hatást gyakorolt: ezért az Istennel való egyéni kapcsolat előtérbe került a közösségi lét hátrányára. Társas lényként lettünk megteremtve, aki csakis az Isten és a felebarát iránti szeretetben teljesedhet ki. Isten népének tagjaiként kell Õrá tekintenünk – hangsúlyozta a pápa. 

A Szentatya ezután a tudomány és a technika fejlődése kapcsán az etikai kihívásokról, a családról, a házasságról és a gyermekek védelméről beszélt. (folytatjuk)

Magyar Kurír

Kép: Radio Vaticana