A szentatya az Úrangyala elimádkozásakor a halottakra emlékezett

Vatikán: November 3-án, vasárnap délben az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében II. János Pál pápa utalt rá, hogy az előző napi liturgiában megemlékeztünk halottainkról. A hívek a világ minden részén fohászkodtak az élet és a béke Istenéhez, hogy fogadjon be országába, a végtelen fény birodalmába minden lelket, különösen a legelhagyatottabbakat és azokat, akik a leginkább rászorulnak irgalmára. A keresztények imája a halottakért – amelyet egész novemberben mondanak – Krisztus feltámadásának fényében kap értelmet. Szent Pál tanítása szerint ugyanis „ha Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitünk. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.”
A szentatya leszögezte: „A mai világnak sokkal inkább mint valaha, szüksége van arra, hogy ismét felfedezze az örök élet távlatában az élet és a halál értelmét. E távlattal szemben, a modern kultúra, amely az ember és méltósága felmagasztalására született, meglepő módon a halál kultúrájává vált. Elvesztette az Isten iránti érzékét és ezért mintegy a világ foglya lett, félelemben él és számos személyes és kollektív patologikus tünet forrásává vált.” A pápa idézte védőszentje, Borromeo Szent Károly 1583. szeptember 5-én mondott homíliájának szavait: „Lelkem soha nem szűnik meg dicsérni az Urat, aki szüntelenül osztogatja ajándékait. Isten ajándéka, ha bűnösként meghívást kapsz az igazságosságra, Isten ajándéka, ha támaszt kapsz, hogy el ne ess, Isten ajándéka, ha erőt kapsz a végsőkig való kitartáshoz, Isten ajándéka lesz halott tested feltámadása is, úgy, hogy egyetlen hajad szála sem vész el, Isten ajándéka lesz a feltámadás utáni megdicsőülés, és végül Isten ajándéka lesz, hogy dicsőíthetjük Õt szüntelenül az Örökkévalóságban.”
A szentatya, miután arra szólította fel a híveket, hogy elmélkedjenek Milánó szent érsekének e szavairól, köszönetet mondott mindazoknak, akik névnapja alkalmából jókívánságukat fejezték ki. Különösen megköszönte az imákat, amelyeket viszonoz, bőséges áldásért fohászkodva mindenki számára. Végül a Szűzanyához fordult, azt kérve tőle, hogy támogassa a híveket az elhunytakért mondott imáikban. Ebben a Rózsafüzérnek szentelt évben Mária példáját követve, vele együtt szemléljük a meghalt és feltámadt Krisztus arcát, aki minden ember számára az örök élet reménysége.
Az Úrangyala elimádkozása után a pápa a következő szavakkal emlékezett meg a dél-olaszországi földrengés áldozatairól: „Ma mindnyájan részt vettünk lélekben San Giuliano di Puglia közösségének fájdalmában, amelynek lakosai annyi gyermek tragikus halálát siratják. Még egyszer arról biztosítom a szeretett családokat, hogy a pápa és az egyház mellettük áll és imádkozik értük, és azért fohászkodik az Úrhoz, hogy Mária, az irgalom Anyja közbenjárására, adja meg nekik a keresztény hit és remény támaszait.” VR/MK