A Szentatya beszéde az egybegyűlt vallási vezetőkhöz január 25-én Rómában

„Nagyra becsült vendégeim, kedves barátaim! Ami tegnap történt Assisiben, sokáig fog élni a szívünkben és reméljük, hogy nagy visszhangra talál a világ népei között. Köszönöm mindnyájatoknak nagylelkűségeteket, amellyel válaszoltatok meghívásomra. Tudom, hogy eljöveteletek nagy erőfeszítésetekbe került.

Mindenekelőtt köszönöm, hogy a békén akartok munkálkodni, köszönöm bátorságotokat, amellyel kinyilvánítottátok a világ előtt, hogy az erőszak és a vallás soha nem haladhatnak együtt. Umbria dombjáról most Róma dombjaira jöttünk, és nagy örömmel köszöntelek benneteket otthonomban. Ennek a háznak az ajtaja nyitva áll minden nép számára, és nem idegenként, hanem barátként ültök le ehhez az asztalhoz. Tegnap Szent Ferenc árnyékában gyűltünk össze. Itt egy halász, Péter árnyékában gyülekeztünk. Assisi és Róma, Ferenc és Péter: más és más a két hely, más a két személy.

Mégis, mind a ketten annak a békeüzenetnek voltak a hírnökei, amelyet a betlehemi angyalok énekeltek: 'Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a Földön Isten kedveltjeinek.' Minden különbözőségünkkel a béke ügyéért való közös elkötelezettségünkkel ülünk le ehhez az asztalhoz. Minden bizonnyal ez az őszinte vallási érzésünkből fakadó elkötelezettség, amelyet Isten elvár tőlünk. Ez az, amit a világ keres a vallásos férfiakban és nőkben. Ez az elkötelezettség az a remény, amelyet felkínálhatunk ebben a sajátos pillanatban. Bárcsak Isten megengedné, hogy békéje alázatos és hatékony eszközei lehetnénk. Isten áldjon meg bennünket és ezt az ételt, amely az általa teremtett Föld kegyes jóságából származik.

Ámen”

VR/Magyar Kurír