A Szentatya beszéde Czestochowában

A pápa emlékeztette a megszentelt életet élőket arra, hogy hivatásukat ajándékba kapták. Arra hívta meg őket Krisztus, hogy vele éljenek intenzív kapcsolatban. A keresztségben ellene mondtak a sátánnak és minden művének, és megkapták azt a kegyelmet ahhoz, hogy növekedhessenek a hitben, és felismerjék Isten hívását. Amikor igent modtak erre a hívásra, akkor sok mindenről lemondtak: a házasságról, az anyagi javakról, a szabad életről, mégpedig azért, hogy teljes egészében Jézus Krisztusnak szentelhessék magukat.

A Szentatya figyelmeztetett: csak az erős hit teheti képessé arra őket, hogy mindenben engedelmeskedjenek Jézus Krisztusnak, és vele éljenek szoros közösségben. A hitnek nem csupán a lelki életben van szerepe: át kell hatnia egész életünket, mindennapi cselekedeteinket, a szerzetesi közösségben való életet, saját magunkkal való küzdelmeinket is. Csak az erős hit lehet a biztosítéka annak, hogy tévedéseink és bűneink ellenére is visszataláljunk Istenhez – fogalmazott a pápa. Beszédének további részében arra kérte a szerzeteseket és szerzetesnőket, bármilyen szolgálatot végeznek az Egyházban, mindig őrizzék meg emlékezetükben azt a lelkesedést és örömöt, amit akkor éreztek, amikor megértették Isten hívását.

A szeminaristákat arra kérte a Szentatya, hogy tanuljanak a Szűzanyától, aki mindig, minden helyzetben Jézus Krisztus kívánságát figyelte és azt teljesítette. „Maradjatok az Õ iskolájában, legyetek az Õ tanítványai” – fogalmazott Benedek pápa, hozzátéve: „az Egyháznak nagy szüksége van a papi hivatásra, nagy szüksége van „szent papokra.”

Beszéde végén a Szentatya enciklikájának alapgondolatát idézte: Az Isten szeretet. „Ezt ajánlom mindenkinek a figyelmébe, akinek nehézséget okoz a hit. Kedves testvéreim, legyetek ennek tanúságtevői!”

Zenit/Magyar Kurír