A Szentatya beszéde a fiatalokhoz Loretóban

Piero és Giovanna: Gyakran élettörténetünk sincs, nincsenek távlataink, nincs jövőnk. Sokszor úgy tűnik, hogy amire igazán várunk, sohasem jön el. Ebből fakad a magány, néha valamilyen függőség is. Hogyan tartsunk ki a reményben, amikor a valóság homlokegyenest ellenkezik a boldogság iránti vágyainkkal és mindazzal, amit életünkre tervezünk?

Sara: Hiszek Istenben, aki megérintette a szívemet, de sok bizonytalanság, kérdés, félelem van bennem. Nem könnyű a barátaimmal Istenről beszélni. Sokan közülük azt gondolják az Egyházról, hogy elítéli a fiatalokat, ellenzi a boldogság és a szeretet utáni vágyaikat. Ezzel az elutasítással szemben emberileg teljesen egyedül érzem magam, és szeretném Isten közelségét érezni. Szentatya, ebben a csöndben hol van Isten?

* * *

A Szentatya válaszából: Szeretném, ha mindenkihez eljutnának szavaim: a pápa közel van hozzátok, osztozik örömeitekben és fájdalmaitokban, és különösen osztozik a lelketek legmélyén rejlő reményben, és az Úrtól mindannyiótok számára a teljes és boldog élet ajándékát kéri: egy tartalmas, igaz életet.

Ma sajnos sok fiatal nehezen elérhető álomnak, néha szinte megvalósíthatatlannak látja a teljes és boldog életet. Sok kortársatok nyugtalanul néz a jövőbe, és számos kérdés vetődik fel bennük. Aggódva kérdezik: hogyan illeszkedjek be egy igazságtalanságokkal és szenvedésekkel teli világba? Hogyan reagáljak a gyakran felülkerekedni látszó önzésre és erőszakra? Hogyan adjak teljes értelmet életemnek? Szeretettel és meggyőződve ismétlem nektek, fiatalok, akik itt vagytok, és rajtatok keresztül minden kortársatoknak az egész világon: ne féljetek, Krisztus be tudja tölteni szívetek legrejtettebb vágyait! Talán megvalósíthatatlanok az álmok, ha azokat Isten Lelke keltette fel és táplálta egy szívben? Van valami, ami megállíthatja lelkesedésünket, ha egyek vagyunk Krisztussal? Semmi és senki – mondaná Pál apostol – nem választhat el minket Isten, Jézus Krisztus, a mi Urunk szeretetétől (vö. Róm 8,35-39).

Hadd mondjam el ma este újra nektek: ha egyek maradtok Krisztussal, nagy dolgokat vihettek végbe! Kedves barátaim, ezért nem kell félnetek attól, hogy nyitott szemmel álmodjatok jóra irányuló nagy tervekről, és ne csüggedjetek a nehézségek láttán! Krisztus bízik bennetek, és azt szeretné, hogy megvalósíthassátok az igazi boldogság utáni legmélyebb és legnemesebb vágyaitokat. Semmi sem lehetetlen annak, aki bízik Istenben, és rábízza magát Istenre. Nézzétek a fiatal Máriát! Az angyal valóban felfoghatatlan dolgot mondott neki: a lehető legjobban része lenni Isten leghatalmasabb tervének, az emberiség megváltásának. Amint az evangéliumból hallottuk, Máriát felkavarta ez az ajánlat, teljesen átérezte kicsinységét Isten mindenhatósága előtt. És azt kérdezte: hogy lehet ez? Miért pont én? De kész volt arra, hogy teljesítse az isteni akaratot, és készségesen igent mondott, ami megváltoztatta életét és az egész emberiség történetét. Az ő igenjének köszönhetően vagyunk itt mi is együtt ma este.

Azt kérdezem magamtól és tőletek: amit Isten kér tőlünk, bármilyen elkötelezettséggel járjon is, összehasonlítható-e azzal, amit Isten a fiatal Máriától kért? Kedves fiúk és lányok, tanuljuk meg Máriától, hogyan kell a mi igenünket kimondani, mert ő valóban tudja, mit jelent nagylelkűen válaszolni az Úr kérésére. Kedves fiatalok, Mária ismeri legnemesebb és legmélyebb vágyaitokat is. Mindenekelőtt jól ismeri a szeretet utáni nagy vágyatokat: szükségetek van arra, hogy szeressetek, és hogy benneteket is szeressenek. Õrá tekintve, őt engedelmesen követve fel fogjátok fedezni a szeretet szépségét, de nem a „használd-és-dobd-el” mulandó, félrevezető szeretetét, amely egy önző és materialista felfogás rabja, hanem az igaz és mély szeretetét. Az életre megnyíló fiú és lány olyan szeretetről álmodik szíve legmélyén, amely teljes értelmet ad jövőjének. Ez sokak életében a házasság választásában és a családalapításban teljesül be, ahol a férfi és a nő közötti szeretetet a kölcsönös és hűséges ajándékozásban élik meg, mint végleges ajándékot, amelyet házasságkötésük napján megpecsételt Isten előtt kimondott, egész életre szóló igenjük. Tudom jól, hogy manapság ezt az álmot egyre nehezebb megvalósítani. Mennyi elbukást látunk magunk körül a szeretetben! Mennyi házaspár adja meg magát, és válik el! Mennyi széthullott család! Közöttetek is hány fiatal volt tanúja annak, ahogy elválnak szülei! Aki ilyen nehéz és bonyolult helyzetben van, annak azt szeretném mondani ma este: Isten Anyja, a hívek közössége, a pápa mellettetek van és imádkozik, hogy korunkban a családokat érintő válság ne váljon visszafordíthatatlan bukássá. Imádkozik azért, hogy az isteni kegyelem segítségével a keresztény családok hűségesek maradjanak ahhoz, amit a házasságkötésük napján örömmel és ünnepélyesen, a pap és a közösség előtt kimondva felvállaltak a szeretetben.

A sok kudarc láttán nem ritka a kérdés: én jobb vagyok a barátaimnál és a rokonaimnál, akik megpróbálták és kudarcot vallottak? Miért nekem, miért pont nekem sikerülhetne az, amit sokan feladnak? Ez az emberi félelem megállíthatja a legbátrabb lelkeket is, de ma, az előttünk álló éjjelen a Szent Ház közelében Mária elismétli majd mindannyiótoknak, kedves fiatalok, azokat a szavakat, melyeket az angyal mondott neki: ne féljetek! Ne féljetek! A Szentlélek veletek van, és sosem hagy el titeket! Aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen. Érvényes ez arra, aki a házas életre hivatott, de még inkább azokra, akiket Isten olyan életre hív, amelyben a földi javaktól való teljes elszakadásban minden idejüket az ő országának szentelik. Néhányan közületek a papság felé vagy a megszentelt élet felé tartanak. Néhányan a misszionáriusok szeretnének lenni, bár tudják, hogy ez mennyi kockázattal jár. (…)

Kedves fiatalok, ha az Úr arra hív benneteket, hogy szorosabb kötelékben éljetek az ő szolgálatának, nagylelkűen válaszoljatok neki! Biztosak lehettek abban, hogy az Istennek adott élet sohasem elvesztegetett!

A fordítás a korazym.org portálon megjelent szöveg alapján készült.

Magyar Kurír

Képek: Vatikáni Rádió