A Szentatya beszéde március 24-én a Szent Péter téren

A Comunione e Liberazione (CL) testvérisége, a Fraternitás március 24-én Rómában, a Szent Péter téren ünnepelte szentszéki elismerésének 25. évfordulóját. Az ünnepi eseményen XVI. Benedek pápa köszöntötte a Mozgalom megjelent híveit.

Kedves Testvéreim!

Nagy öröm számomra, hogy itt fogadhatlak Benneteket, a Szent Péter téren, a Comunione e Liberazione testvérisége szentszéki elismerésének 25. évfordulója alkalmából. Szeretettel üdvözöllek mindannyiatokat egyenként, különösképpen a jelenlevő prelátusokat, papokat és felelősöket. Külön köszöntöm Julián Carrón atyát, Testvériségetek elnökét, és köszönöm neki a nevetekben hozzám intézett mély és szép szavakat.

Első gondolatom alapítótokhoz, Monsignor Luigi Giussanihoz vezet, akihez oly sok emlék fűz, és aki igaz barátom volt. Utolsó találkozásunk, amint azt Mons. Carrón is említette, a Milánói Dómban történt jó két évvel ezelőtt, amikor a szeretett II. János Pál pápa engem küldött, hogy a gyászmiséjét celebráljam. A Szentlélek rajta keresztül egy mozgalmat hozott létre az Egyházban, a ti mozgalmatokat, hogy tanúskodjon a keresztény lét szépségéről egy olyan korban, amelyben egyre inkább elterjedt az a vélemény, hogy keresztényként élni valami fárasztó és nyomasztó dolog. Don Giussani annak szentelte magát, hogy visszaadja a fiataloknak a Krisztus iránti szeretetet, aki „az Út, az Igazság és az Élet”. Folyton azt ismételte, hogy egyedül Õ az út, ami az emberi szív legmélyebb vágyainak megvalósulásához vezet, és hogy Krisztus nem emberségünk ellenére, hanem azon keresztül üdvözít bennünket. Amint arra már a gyászmisén felhívtam a figyelmet a prédikációban, ezt a bátor papot, aki egy kenyérben szegény, de zenében gazdag családban nőtt fel – ahogyan ő maga szerette mondani –, már a legelején megérintette, sőt megsebesítette a szépség, de nem akármilyen szépség utáni vágyakozás. Magát a Szépséget kereste, a végtelen Szépséget, amit Krisztusban talált meg. Hogy is ne emlékeznék aztán a Don Giussani és mélyen tisztelt elődöm, II. János Pál pápa között lezajlott számtalan találkozásra és beszélgetésre? Egy, a számotokra oly kedves ünnep alkalmából a pápa még egyszer fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a Comunione e Liberazione pedagógiája abban áll, hogy vonzó módon és a mai kultúrával összhangban javasolja újra a kereszténység eseményét, amit új értékek forrásának tart és képesnek arra, hogy a lét egészének irányt adjon.

Az az esemény, amely megváltoztatta az Alapító életét, rengeteg lelki gyermeket is „megsebzett”. Vallásos és egyházi tapasztalatok sokaságát eredményezte, ezek alkotják nagy és jól körülírható lelki családotok történetét. A Comunione e Liberazione a hit közösségi megtapasztalása, amely nem a hierarchia szervező akaratából, hanem a Krisztussal való megújult találkozásból született az Egyházban, vagyis mondhatjuk, hogy végső soron a Szentlélek ösztönzésére. A Mozgalom ma is a keresztény hit mély és aktualizált megélését kínálja, egyrészt teljes hűséggel és közösségben Szent Péter utódjával és a lelkipásztorokkal, akik az Egyház kormányzását biztosítják; másrészt olyan spontaneitással és szabadsággal, amelyek lehetővé teszik az apostoli és missziós tevékenység új és prófétai megvalósítását.

Kedves Testvéreim! Mozgalmatok így illeszkedik a II. Vatikáni Zsinatot követően az Egyházban a Szentlélek gondviselő sürgetésére létrejött egyesületek, egyházi mozgalmak és új egyházi valóságok sorába. A Szentlélek minden ajándéka eredetileg és szükségszerűen Krisztus Testének építését szolgálja, tanúságot téve ezáltal Istennek az emberi élet iránti hatalmas szeretetéről. Ezért az egyházi mozgalmak valósága az Úr Lelke termékenységének jele, hogy megnyilvánulhasson általa a világban a feltámadt Krisztus dicsősége és beteljesedjen az Egyházra bízott missziós küldetése. Az 1998. május 27-én az Egyházi Mozgalmak Világtalálkozóján mondott üzenetében Isten Szolgája, II. János Pál pápa megismételte, hogy az Egyházban nincs ellentmondás az intézményi és a karizmatikus dimenzió között, amelynek jelentős kifejeződései a Mozgalmak, mert mindkettő nélkülözhetetlen Isten népének isteni rendjéhez. Az Egyházban az intézmények is karizmatikus jellegűek, másrészt pedig a karizmáknak is bizonyos fokig intézményesülniük kell, hogy következetesek és folytonosak legyenek. Így a Krisztus Teste által a Szentlélekben gyökerező mindkét dimenzió együtt teszi jelenvalóvá a világban Krisztus üdvösségszerző művét és misztériumát. Ezzel magyarázható, hogy a pápa és a lelkipásztorok nagy figyelemmel kísérik a mai kor karizmatikus ajándékainak gazdagságát. Ezzel kapcsolatban egy, a klérussal és Róma püspökeivel nemrégiben tartott találkozón, emlékeztetve Szent Pálnak a tesszaloniki hívekhez írt első levelében olvasott felhívására, hogy „ne oltsátok ki a Lelket” (1 Tessz 5,19), azt mondtam, hogy hálásnak kell lennünk, ha az Úr új ajándékokat ad, még akkor is, ha azok olykor kényelmetlenek. Ugyanakkor, minthogy az Egyház egy, ha a mozgalmak valóban a Szentlélek ajándékai, be kell illeszkedniük az Egyház közösségébe, és úgy kell szolgálniuk, hogy türelmes párbeszédben a lelkipásztorokkal építőelemei legyenek az Egyháznak ma és holnap.

Kedves Testvéreim!
A megboldogult II. János Pál egy másik, számotokra jelentős alkalommal ezt a feladatot bízta rátok: „Menjetek az egész világra, és vigyétek el az igazságot, a szépséget és a békét, hogy az emberek találkozhassanak a Megváltó Krisztussal.” Don Giussani ezeket a szavakat az egész Mozgalom programjává tette, és ezzel kezdődött el a Comunione e Liberazione számára a missziós időszak, amely benneteket nyolcvan országba elvitt. A mai napon arra szólítalak fel titeket, hogy folytassátok ezt az utat mély, személyes és Krisztus Élő Testében, az Egyházban gyökerező hittel, ami a ma is jelenlevő Jézus bizonyítéka. Azzal fejezzük be a mai találkozónkat, hogy az Úrangyala imádságban a Szűzanyára gondolunk. Nagy tiszteletet táplált iránta Don Giussani, amit erősített a Veni Sancte Spiritus, veni per Mariam fohász és a Dante Alighieri Szűzanya himnusza, amelyet ti is elmondtatok ma délelőtt. Kísérjen Benneteket a Szent Szűz és segítsen abban, hogy minden körülmények között nagylelkűen kimondjátok az „igent” Isten akaratára. Kedves Barátaim, mindig számíthattok rá, hogy megemlékezem rólatok imáimban, miközben szeretettel megáldalak benneteket és egész lelki családotokat.

Fordította: Fontos Edina

Magyar Kurír