A Szentatya fogadta a Hittani Kongregáció plenáris ülésének tagjait

Vatikán: Január 18-án, pénteken délelőtt II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a Hittani Kongregáció plenáris ülésének tagjait, akik befejezték kedden megkezdődött összejövetelüket. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya hangsúlyozta: az egyháznak szüksége van arra, hogy egyre nagyobb és hatékonyabb együttműködés valósuljon meg a Római Kúria dikasztériumai, a püspöki konferenciák, a szerzetesi intézmények és az Istennek szentelt társulatok legfőbb elöljárói között.

E nélkül az egyház nem lehetne az, ami, vagyis azoknak a közössége, akiket az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való szeretetközösségből születő legszorosabb kötelék fűz egybe. Ebben a történelmi időszakban különösen fontos, hogy keressük az egységet és az együttműködést, és hűségesek maradjunk azokhoz a meggyőződésekhez, amelyeknek vezetniük kell bennünket. Közös keresztény tanúságtételünk elsődleges az Úrhoz való hűségünk szempontjából.

A pápa szólt a Hittani Kongregáció által közzétett tanbeli dokumentumok befogadásáról. A Római Kúria minden dikasztériumának feladata, hogy magáévá tegye ezeknek a dokumentumoknak a tanítását, hogy együttműködjön terjesztésükben és azok gyakorlati megvalósításában, hiszen az egyházban mindennek végcélja az Üdvözítő Jézus Krisztus hirdetése.

Felmerül az a probléma, hogyan közvetítsük a hívők, illetve minden ember, különösen a teológusok és az értelmiségiek számára azokat az alapvető igazságokat, amelyekre ezek a dokumentumok utalnak? Mennyiben befolyásolják a befogadás nehézségeit a tömegtájékoztatási eszközök? Vagy a nehézség az evangéliumi nyelvezet komoly, de felszabadító erejű igényeiből fakad? – kérdezte a Szentatya. Hangsúlyozta: nagy szükség van egymás kölcsönös meghallgatására, arra, hogy a különféle javaslatok, amelyeket megfelelő módon mérlegelnek, lehetővé tegyék, hogy az evangéliumi üzenet a maga teljességében minél több emberhez eljusson. Természetesen mind nagyobb mértékben be kell vonni az egyes püspöki konferenciákat, a püspököket és rajtuk keresztül az evangélium hirdetőit, továbbá szükség van a következetes tanúságtételre is.

Ami az Eucharisztia és az egyház témáját illeti, magától értetődő, hogy vissza kell vezetni az egyházat eucharisztikus forrásához. Ez csak hitelességét és erejét növeli. A kevésbé sürgető, szervezeti jellegű kérdések helyett az Istennek szentelt élet, a testvéri osztozás jusson elsőbbséghez. Ez segít ugyanis a széttöredezettség és a megosztottság leküzdésében.

A Szentatya érintette még a Hittani Kongregáció plenáris ülése által megvitatott témakörök közül a természeti törvény kérdését. Ahogyan azt már többször kifejtette, „Veritatis splendor", „Evangelium vitae", valamint „Fides et ratio" kezdetű enciklikáiban, olyan tanról van szó, amely az emberi tudás nagy örökségének része, amelyet a Kinyilatkoztatás tisztított meg a maga teljességében. A természeti törvény azt jelenti, hogy az értelmes teremtmény részt vesz Isten örök törvényében. Ez a törvény lehetővé teszi, hogy párbeszédet folytassunk a más beállítottságú vagy kultúrájú emberekkel is, a közjó érdekében. Ebben a számos nemzet, közösség és személy, főleg a védtelenek sorsa szempontjából nehéz pillanatban a pápa örömmel nyugtázta, hogy a Hittani Kongregáció ismét tanulmányozta ezt a kérdést, különös tekintettel arra a kihívásra, amely a keresztény törvényhozókra vár feladatuk teljesítése közben, amely nem más, mint az emberi méltóság és az emberi jogok védelmének biztosítása.

A Kongregáció továbbá közreműködik néhány olyan súlyos erkölcsi probléma megítélésében is, amelyek nagy szakértelmet igényelnek.

Végül a Szentatya így buzdította a dikasztérium tagjait: „Duc in altum" – Evezz a mélyre! Ezt a feladatot teljesíti a Hittani Kongregáció, amikor arra törekszik, hogy az egész egyház nagyobb hatást gyakoroljon az emberi család minden tagjának szívére és értelmére, hogy visszavezethesse őket az egyetlen forráshoz, az Atyához, aki annyira szeret bennünket, hogy nekünk ajándékozta egyetlen Fiát a világ megváltására."

VR/MK