A Szentatya fogadta a lett parlament házelnökét

Solvita Aboltina azokról a kihívásokról beszélt a Szentatyának, melyekkel hazájának szembe kellett néznie az utóbbi két évtizedben a szovjet megszállás vége óta. Felidézte II. János Pál 1993-as lettországi látogatását, majd kiemelte, milyen jelentős szerepe van az egyházaknak abban, hogy erkölcsi útmutatással szolgáljanak, és támogassák az országot a gazdasági válságból kivezető úton, valamint abban, hogy az eurózóna teljes jogú tagjává váljon.

Az audiencia után a Vatikáni Rádiónak adott interjúban Solvita Aboltina úgy fogalmazott:

„Lettországot súlyosan megviselte a gazdasági válság, amelyből lehetetlen lett volna felépülni a spirituális és morális értékek megerősödése nélkül. Lettországban az Egyház jelentős szerepet játszott ebben a folyamatban, és a politikusok is tisztában vannak vele, milyen sokat jelentett az Egyház támogatása a válság éveiben.

Lettországban különösen fontos az ökumenikus hagyomány, és a jövőben is jó példát fogunk mutatni a különböző vallások együttműködésére. [...] A lettek számára, akik előtte 50 éven át szovjet uralom alatt éltek, különösen emlékezetes volt Boldog II. János Pál 1993-as látogatása. [...] Lettország mindig is soknemzetiségű és sokvallású ország volt, számunkra rendkívül fontos, hogy a különféle emberek békében együtt tudjanak élni.

Lettország számára nagy jelentőséggel bír az európai családhoz tartozás, mivel mindig is tudtuk, hogy Lettország történelmi helye Európában van. [...] Gazdaságunk célja, hogy csatlakozhassunk az eurózónához, és teljesítettünk minden maastricht-i követelményt, hogy az euróövezet teljes jogú tagjává válhassunk. Először is, ez mutatja gazdasági függetlenségünket, mutatja, hogy erős valutával rendelkezünk, és hogy az Európai Unió családjához tartozunk. Másodsorban pedig politikai jelentősége is van: mutatja, hogy nincs visszaút, nem lehet máshogy értelmezni a demokratikus értékeket.

Természetesen felmerül az az ellenérv, hogy ezzel elvész a nemzeti identitásunk, és erről megkérdeztem külföldi kollégákat is, akik két érvet emeltek ki. Először is: a szovjet időkben, amikor rubelt használtunk, nem féltünk a nemzeti identitásunk elvesztésétől – túléltük azt a kort, és lettek maradtunk. A második, és a legfontosabb érv az, hogy nem számít a pénznem neve: az számít, hogy az emberek érezzék, hogy jobban élnek, hogy a gazdaság fejlődik, és hogy az Európai Unió fejlett államaihoz tartozunk.”

Vatican Radio/Magyar Kurír
(vn)