A szentatya a házasság felbonthatatlanságáról

Vatikán: II. János Pál pápa január 28-án hétfőn délelőtt fogadta az egyházi törvényszék, a Rota Romana dékánját, majd közösen annak bíráit, ügyvédjeit és tisztségviselőit. A találkozóra minden év januárjában kerül sor, a Törvénykezési Év megnyitása alkalmából. A szentatya beszédének középpontjában a házasság felbonthatatlansága, mint a társadalom és a család javának elsődleges feltétele állt.
"Nem hódolhatunk be a válási mentalitásnak. Ebben megvéd bennünket az a bizalom, hogy Isten természetes és természetfölötti ajándékokat adott az embernek" - fogalmazott a pápa egyértelműen, elutasítva a házassággal kapcsolatos relativizmust, amely meglehetősen erősen gyökeret eresztett a mai mentalitásban. A Rota Romana ősi egyházi törvényszék illetékességi körébe tartozik a házasság semmisségére vonatkozó peres eljárások lefolytatása. A szentatya ismételten hangsúlyozta, hogy az egyház számára a házasság felbonthatatlansága nem azt jelenti, hogy korlátokat állít a házasságot kötő felek szabadsága, vagy a személy önmegvalósításának további elvárásai elé, hanem egyenes következménye a természetes isteni tervnek, amelyhez minden időben és minden helyen nők és férfiak megszámlálhatatlan serege alkalmazkodott, akár a Krisztus eljövetelét megelőző időkben is, akár anélkül, hogy ismerték volna az Õ üzenetét. Ezért tehát a pápa szükségesnek tartja, hogy a kérdésben világosan és egyértelműen állást foglaljunk. "Egyes társadalmi rétegekben a válás immár annyira elterjedt, hogy sokan felesleges erőfeszítésnek tartják az ellene folytatott küzdelmet és a házasság felbonthatatlanságát támogató polgári törvényhozás és társadalmi szokások melletti állásfoglalást. Pedig ez nem így van" - szögezte le a szentatya. Amikor ennyire alapvető kérdésről van szó, akkor feltétlenül elkerülendő az engedékenység kockázata. A házasság felbonthatatlansága nem privát választás kérdése, hanem a társadalom tartóoszlopát alkotja, amelyet nem csupán a tanítás, az elvek szintjén kell támogatni, hanem a válást megelőző konkrét kezdeményezésekkel is. A házasság felbonthatatlanságának mellőzése rendkívül súlyos következményekkel jár társadalmi téren is, negatívan befolyásolja az új nemzedékeket, amelyek előtt már homályban marad az igazi házasság szépsége. A szentatya a válást a társadalom súlyos sebének minősítette, azokkal a kísérletekkel együtt, amelyek az együttéléseket - még homoszexualitás vagy egyéb esetben is - a valódi házasság rangjára akarják emelni.

A pápa szenvedélyes hangú felhívást intézett a jogi szakemberekhez, hogy ne szolgáljanak ki mindenféle érdekeket, kerüljék el, hogy foglalkozásukat az igazságossággal ellentétes cél, így például a válás szolgálatába állítsák. Szakmai tudásukat inkább használják fel arra, hogy a válságban lévő házastársak megbékélésén fáradozzanak, támogatva ezzel az egyház házassági pasztorációját is.
Ami pedig a házasság felbonthatatlanságát illeti, a pápa számára abszolút kézenfekvő a Rota Romana szerepének fontossága: a kérdésben egyedül illetékes egyházi bíróság nélkül a megoldás az egyéni lelkiismeretre hárulna, a szubjektivitás nyilvánvaló kockázatával. A pápa egy fontos tényre hívta fel a figyelmet: a jogi beavatkozás házassági válság esetében legtöbbször ösztönösen a házassági kötelék felbontásának gondolatához kapcsolódik. Ezzel szemben viszont az egyház konstruktív módon közelíti meg a kérdést: arra törekszik, hogy ha lehetséges, inkább megmentse a házasságokat és maguk a házastársak se zárják ki eleve egységük megerősítését.
A Rota Romana a világ egyik legrégibb törvényszéke. Eredeti ősi időkre nyúlik vissza, bár a Rota elnevezés csak a XVI. században jelent meg, valószínűleg utalással egy köralakú asztalra, amely körül a bírói testület helyet foglalt. A pápai állam megszűnése után X. Pius pápa 1908-ban határozta meg máig érvényes működési területét. A Rota a római kúria egyetlen olyan dikasztériuma, amelyben nincsenek bíborosok. A bírói kollégium élén a dékán áll, primus inter pares, első az egyenlők között minőségben. VR/MK