A Szentatya Horvátországban (1)

Rijeka: II. János Pál pápa június 6-án csütörtökön délután fél négykor Róma-Fiumicino repülőteréről elindult 100. útjára. A szentatya 5 óra előtt néhány perccel érkezett meg Fiumébe, horvát nevén Rijekába. A repülőtéren Stjepan Mesic köztársasági elnök, Ivica Racan kormányfő és más világi személyek mellett a város érseke, Ivan Devcic és a horvát püspöki kar tagjai fogadták.

A pápai és a horvát himnusz elhangzása után Stjepan Mesic köztársasági elnök köszöntötte a pápát. Hangsúlyozta: a horvát nép örömmel fogadja a pápát, aki alig egy évtized alatt harmadszor látogat az országba. A demokratikus, békés úton elindult horvát nemzet azt várja a pápától, hogy megerősíti hitében, lelkében az ország népét.

Üdvözlő beszédében a Szentatya leszögezte: „Nagy örömmel lépek immár harmadik alkalommal e szeretett horvát földre és hálát adok a Mindenható Istennek, Aki megengedte, hogy visszatérjek ide közétek, mostani, 100. apostoli utazásom alkalmával.” A Szentatya tisztelettel köszöntötte a fogadására megjelent állami és egyházi vezetőket, papokat, szerzeteseket, világiakat, az egész szeretett horvát népet. Üdvözölte a pápa más keresztény egyházak és közösségek híveit, a zsidó és az iszlám vallás követőivel együtt. „Azért jöttem ide közétek, hogy eleget tegyek Péter utódja küldetésének és az ország minden lakosának elhozzam a béke köszöntését és jókívánságait” – fogalmazott a pápa, majd felsorolta azokat a városokat, amelyeket útja során felkeres ezen a mártírok vére által öntözött földön, kezdve az első három század és a római Dalmácia vértanúival, egészen a múlt századig, Boldog Alojzije Stepinac hősies alakjáig. A Szentatya megemlítette azt is, hogy útja során boldoggá avatja Marija Propetuga Isusa Petkovics szerzetesnőt, néhány hét múlva pedig, bosznia-hercegovinai látogatásakor a fiatalon elhunyt, ugyancsak horvát Ivan Merzet. „Az ő mély hitük hálára ösztönöznek az iránt az egyház iránt, amelyben megszülettek és amely a nehéz időkben is hűséges maradhat az evangéliumhoz. Krk-szigete gazdag glagolita örökséget őriz, amely a horvát nép liturgikus szokásaiban és mindennapi életében érlelődött meg. A kereszténység a múltban jelentősen hozzájárult Horvátország fejlődéséhez és továbbra is hatékonyan alakítja jelenét és jövőjét. Számos olyan érték van – az ember méltósága, az erkölcsi és szellemi tisztesség, a vallásszabadság, a család és az élet védelme, a szolidaritás, a kisebbségek tisztelete –, ami minden emberi lény szívében ott rejlik, ám a kereszténység nagy érdeme volt, hogy ezt világosan felismerte és hirdette. Egy nemzet nagysága és stabilitása ugyanis éppen ezekre az alapokra épül.”

A pápa emlékeztetett arra: Horvátország a közelmúltban kérte, hogy politikai és gazdasági szempontból is integráns része lehessen az európai népek nagy családjának. „Kifejezem jókívánságaimat, hogy ez a szándék megvalósuljon. Horvátország gazdag örökségével egészen biztosan hozzájárul az unió megerősítéséhez úgy is, mint közigazgatási és területi egység és úgy is, mint kulturális és spirituális valóság.”

A Szentatya örömmel említette, hogy Horvátország immár 13 éve a szabadság és a demokrácia útjára lépett, bár még itt és a környező országokban ma is láthatók a közelmúlt fájdalmas jelei. Bizalommal és reménységgel előre kell nézni, személyes és közösségi felelősségtudattal olyan társadalmi biztonságot kell teremteni, amely elősegíti az új munkahelyek létesítését, a közszolgáltatásokat, a minden fiatalra kiterjedő oktatást, nevelést, a szegénység és az egyenlőtlenség megszüntetését és a szomszédos országokkal való szívélyes kapcsolatok kiépítését. Mindezekre a reményekre a pápa a horvát nemzet védőszentje, a Szent Szűz oltalmát kérte, akit ők az „Advocata Croatiae, fidelissima Mater” néven tisztelnek. „Isten áldja meg ezt a földet és népét” – mondta végül a Szentatya, megérkezésekor elhangzott beszédében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír