A szentatya Horvátországban II.

Marija Petkovic nővér boldoggá avatása Dubrovnikban
Dubrovnik: Horvátországi zarándokútjának második napján, június 6-án pénteken II. János Pál pápa boldoggá avatta a Keresztre feszített Jézusról nevezett Marija Petkovic nővért, aki az első horvát nő a boldogok sorában. A kommunizmus alatt Marija nővér az evangélium értékeire, az emberi méltóságra nevelte a fiatal lányokat. 15 évvel ezelőtt pedig egy tengerész fohászai nyomán megmentette 22 ember életét, akik egy perui tengeralattjárón viharba kerültek. A szervezők becslése szerint a pápai szentmisére megkétszereződött a város lakossága: csaknem 50 ezres ünneplő tömeg várta a szentatyát, a város turista kikötőjében négyezer hívő 2500 csónakról követte a szertartást. Az oltár mögött a térségben különösen tisztelt keresztet állítottak fel, amelyet egy közeli sziget ferences kolostorából hoztak el az alkalomra. Az oltár két oldalán egy Szűzanyát, illetve a város védőszentjét, Szent Balázst ábrázoló kegyképet helyeztek el. A pápai emelvény mellett egy másik kereszt volt látható, amelynek kőtalapzatát annak a kőkeresztnek a darabjaiból készítették, amely a városképet uraló domb tetején állt és amelyet 1900-ban emeltek Krisztus születése évfordulójának tiszteletére. A kereszt darabjai a közelmúlt történelmére emlékeztetnek, ugyanis 1991. december 6-án a szerb és montenegrói csapatok a várost ostromolva ágyúval szétlőtték. (A szertartás végén a pápa megáldotta a kőkereszt további darabjait, több más kővel együtt, amelyek az egyházmegye alapkövéül szolgálnak majd.) A szertartáson jelen volt számos latin-amerikai zarándokcsoport is, mivel az új boldog által alapított kongregáció különösen elterjedt Argentínában, Peruban és Chilében. A szentatyával együtt misézett 30 püspök, köztük Vinko Puljic szarajevói érsek.
„Jó Mester, mit kell tennem, hogy lenyerjem az örök életet?” – idézte a pápa a Márk evangéliumából vett szavakat homíliájában. „A mai liturgián összegyűlt hívek szintén felteszik a kérdést: melyik út vezet bennünket az örök élethez? A válasz egyszerű: Tartsd meg a parancsolatokat.”
A pápa emlékeztetett rá: ezt a kérdést a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Marija nővér is feltette az úrnak, amikor kislánykorától kezdve, testvéreit szolgálva tevékenyen részt vett plébániája életében. Egyértelműen meghallotta a választ szívében: „Jöjj és kövess engem!” Maradéktalanul Istennek szentelte életét, az elesettek testi-lelki javát szolgálva. Megalapította Szent Ferenc harmadrendjének az Irgalmasság Leányai Kongregációját, azzal a célkitűzéssel, hogy terjessze a lelki és testi irgalmasság cselekedetei révén az isteni szeretet megismerését. A nehézségek ellenére Marija nővér tántoríthatatlan bátorsággal ajánlotta fel szenvedéseit, imáit célja megvalósítására. Negyven éven át anyai bölcsességgel irányította intézetét, több latin-amerikai országba is elküldve nővéreit.
A mai világnak szüksége van a női lélekre
A szentatya a horvát nőkhöz intézte szavait, mindazokhoz, akik boldog feleségek és anyák, és azokhoz, akiket örökre megjelölt a fájdalom, mivel a ’90-es évek háborújában elveszítették szeretteiket. A pápa felszólította a nőket, hogy gazdag érzelmi világukkal, nagylelkűségükkel és erejükkel gazdagítsák a világban a megértést és járuljanak hozzá az emberi kapcsolatok teljes igazságához. „Isten különösen a nőkre bízta a teremtényeket, és arra kaptak meghívást, hogy fontos támaszt nyújtsanak minden személy számára, különösen a családban. A modern élet frenetikus ritmusa a humánum elhomályosodásához, sőt elvesztéséhez vezethet. Ezért napjainkban sokkal inkább mint valaha, szükség van a női géniuszra” – mondta a pápa, majd arra buzdította a horvát nőket, hogy tudatában magasrendű küldetésüknek, mint feleségek és mint anyák, továbbra is minden személyre a szív szemével tekintsenek. Jelenlétük nélkülözhetetlen a családban, a társadalomban, az egyházi közösségekben. A szentatya a szerzetesnőkhöz is szólt: arra kérte őket, továbbra is maradéktalanul szolgálják életükkel az egyházat és testvéreiket, Istennek ajánlva szolgálatukat.
A szentatya a szertartás után hangsúlyozta, hogy régóta szerette volna felkeresni Dubrovnikot, és most álma valóra vált. Dicsérte Horvátország természeti szépségeit és kulturális gazdagságát, majd megáldotta a fiatalokat és a betegeket. Az áldás után, az ünnepélyes szertartást megható pillanat zárta le, tükrözve a szabadság és a nemzeti méltóság visszanyerését, amikor az 50 ezer horvát hívő, szívére tett kézzel énekelte az ország himnuszát, amelyet a szocializmus évtizedeiben betiltottak a jugoszláv hatóságok. VR/MK

Pápai szentmise Eszéken
Eszék: II. János Pál pápa horvátországi látogatásának harmadik napján, szombaton délelőtt szentmisét mutatott be Eszéken, Kelet-Szlavónia székhelyén, a város sport-repülőterén, 100 ezer hívő előtt. A szertartáson jelen voltak a horvátországi keresztény egyházak, valamint más vallások képviselői is.
A szentmise elején Marin Srakic megyéspüspök köszöntötte a pápát. A főpásztor kiemelte, hogy a zágrábi egyházkerület most ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Felidézte, hogy ezen a földön sok egyházi és világi vértanú tett tanúságot Istenhez, Krisztushoz és az Apostoli Székhez való hűségéről. Itt működtek a szlávok apostolai, Cirill és Metód is. Srakic püspök említést tett két híres eszéki főpásztorról is: az I. Vatikáni zsinat idején Josip Juraj Strossmayer püspök az ökumenikus párbeszéd nagy apostola volt, egyes eszméi megelőzték a II. Vatikáni zsinatot. A XX. században pedig Franjo Seper bíboros vett részt a zsinaton és a Hittani Kongregáció prefektusaként a pápa munkatársa volt.
A pápa kifejezte reményét, hogy az egyházmegyei szinódus, amely során közel öt éven át tartott, bőséges gyümölcsöt terem ezen a földön, amely szoros szálakkal kötődik Péter utódához. Köszöntötte a szentatya az egyházmegye főpásztorát, Marin Srakics püspököt és a horvát hívek mellett a Bosznia-Hercegovinából, Magyarországból és Szerbia-Montenegróból érkezett zarándokokat és pásztoraikat. Üdvözölte az ortodox egyház püspökeit, elsősorban Jovan metropolitát, arra kérve őket, hogy a Krisztusba vetett közös hitben vigyék el testvéri üdvözletét Pavle pátriárkának. A szentatya a köszöntést a zsidó közösséggel, az iszlám hívőkkel és a reformációból született egyházi közösségekkel folytatta.
Homíliájának központi részét a pápa a világi hívőknek szentelte, hangsúlyozva, hogy a II. Vatikáni zsinat óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a laikusok keresztségükből eredően felelősséget viselnek az egyházon belül. Választ kell adniuk olyan lényeges kérdésekre, hogy „Krisztus valóban életem középpontjában él-e? Találok-e időt arra, hogy naponta imádkozzam? Küldetésként élem-e meg életemet?”
A szentatya kifejtette: a harmadik évezred kezdetén a jó Isten minden hívőt, de különösen a laikusokat megújult missziós lendületre szólítja fel. A küldetéstudat nem járuléka a keresztény, apostoli hivatásnak, hanem, amint a zsinat állítja, szorosan annak természetéhez tartozik. „Kedves testvéreim, a szlavóniai és szerémségi egyháznak szüksége van rátok. A háború kemény időszaka után, amely e régió lakosaiban súlyos és még ma sem teljesen begyógyult sebeket ejtett, a hit szellemétől vezetett emberekre vár a feladat, hogy a megbékélés, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság megteremtésén fáradozzanak, hogy bátran megnyíljanak a testvéri szeretetre és az Isten képére teremtett ember méltóságának védelmére. A világi hívőknek nagylelkűen részt kell vállalniuk az egyházi közösségeik sorsáért érzett felelősségben. Tőlük is függ a plébániák arculatának kialakítása, hogy az mindenkit elfogadó és hithirdető hellyé váljon. Krisztus egyetemes papságában részesülve és a Szentlélek adományai által részt vehetnek a liturgikus szolgálatban, a katekézisben, valamint a különböző missziós és karitatív kezdeményezésekben. Egyetlen megkeresztelt ember sem maradhat tétlen” – mondta a pápa. A szentatya csodálattal szólt a szlavóniai alföld természeti szépségeiről, amelyekben Eszék felé közeledve a repülőgépről gyönyörködött. Eszébe jutottak azok, akik fáradságos munkával megművelik e földet. A nehézségek és a falvak elnéptelenedése ellenére bizakodásra buzdított mindenkit. Ne feledjék, hogy mindennapi fáradságaikkal ők a teremtő Isten munkatársai. „Tudnotok kell, hogy a pápa és az egyház mellettetek áll és értékeli fáradozásaitokat, remélve, hogy a földet művelő férfiak és nők megkapják a jogos elismerést a társadalmi közösség érdekében végzett munkájukért.”
Szólt a pápa a kiengesztelődés, a különféle etnikai és vallási közösségek közötti párbeszéd szükségességéről, hangsúlyozva, hogy ez különösen időszerű téma ebben a térségben, amelynek lakói még mélyen magukon viselik az elmúlt évtized sebeit. (Eszék mindössze néhány kilométerre van Vukovártól, a szitává lőtt várostól, amelynek kórházában 1991. novemberében több mint 200 beteget mészároltak le a szerb katonák, miután a föld színével tették egyenlővé a várost – a szerk.)
Végül a szentatya Mária, Szent József jegyese és az egyház Anyja oltalmába ajánlotta az egybegyűlt hívősereget.
A szentmise végén Jovan Pavlovics metropolita, Zágráb, Ljubljana és Olaszország szerb ortodox egyházának feje, a helyi evangélikus, református és baptista egyház püspökei, valamint Omerbasic, az iszlám közösség vezetője.
A pápa a szentmise után autón a djakovói püspökségre érkezett, ahol az egyházmegye püspökeivel és kísérete tagjaival ebédelt, majd megtekintette a székesegyházat, amely 1866-82. között épült. Ezt követően az eszéki repülőtérről visszaindult Rijekába, szálláshelyére. VR/MK