A Szentatya katekézise a 131. zsoltárról

Szeptember 14-én, az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa a 131. zsoltárról elmélkedett katekézisében.

Ezt a himnuszt a Szövetség Ládája átvitelére emlékező ünnepélyes szertartás során énekelték. A frigyláda annak a jele, hogy Isten jelen van Izrael népe körében, Jeruzsálemben, a Dávid által kiválasztott új fővárosban.

A himnuszt minden valószínűség szerint a liturgia során, a körmenetben énekelték papok és hívek, egy kórus részvételével. A vesperás liturgiáját követve – folytatta katekézisét XVI. Benedek pápa – most a zsoltár első 10 verssorát elemezzük. Ennek a szakasznak a középpontjában áll Dávid király ünnepélyes esküje. Megesküdött ugyanis az Úrnak: „Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre, nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének.” (Zsolt 131, 3-5).

A társadalmi élet középpontjában is tehát kell, hogy valami felidézze a természetfeletti Isten misztériumának jelenlétét. Isten és ember közösen haladnak előre a történelemben, és a templom feladata, hogy ezt a közösséget látható módon jelezze.

A zsoltár felidézi, a Szövetség Ládájának megtalálását Jaar mezején, Efrata térségében. Hosszú ideig maradt ezen a helyen, majd a filiszteusokon aratott győzelem után ismét Izrael birtokába került. A frigyládát ekkor hozzák el a szent városba ünnepélyes szertartással, amelyen részt vesz a liturgikus gyülekezet, valamint ismét láthatóvá válik az Úr jelenléte és működése, „hatalma ládája” révén, amelyet Sion templomában helyeztek el.

A liturgia középpontja ez a találkozás a papok és a hívek, valamint az Úr között. A 131. zsoltár első részét mintegy lepecsételi a Dávid király utódaiért mondott fohász: „Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!” (Zsolt 131, 10) Könnyű felfedezni ennek a könyörgésnek a messiási dimenzióját, amely támaszért esd a zsidó uralkodó számára az élet megpróbáltatásai során. A „fölkent” kifejezés a héber nyelvben ugyanis „Messiást” jelent: a zsoltáros tekintete tehát túlhalad Júda királyságán, és a tökéletes „Fölkent”, a Messiás várakozása felé irányul, aki Isten küldötte lesz, aki az Úr előtt mindig kedves, akit mindig szeret és megáld.

Ez a messiási értelmezés uralja majd az egész zsoltár keresztény olvasatát. A jeruzsálemi Hészükhiosz, az ötödik század első felében élt pap, Jézus megtestesülésére alkalmazza. A szövetség ládája Szűz Mária, akiben Isten Igéje testté lesz, hogy közöttünk lakjon.

VR/MK