A Szentatya katekézise április 26-án

Szokásos szerdai katekézisében XVI. Benedek a szent hagyomány jelentéséről elmélkedett, folytatva azt a nemrég megkezdett katekézissorozatát, amelyben az egyház eredeti, Isten által akart tervéről elmélkedik.

„Az egyházi szeretetközösség, amelyet a Szentlélek hoz létre és tart fenn, és amelyet az apostoli szolgálat őriz és mozdít elő, nemcsak egy adott történelmi pillanat híveire terjed ki (szinkron szeretetközösség). Az Újszövetség tanúságtétele szerint átöleli minden idők minden nemzedékét – ezt nevezzük diakron szeretetközösségnek.”

„A Szentlélek biztosítja a történelemben a misztérium tevékeny jelenlétét, annak megvalósulását az évszázadok folyamán. A vigasztaló Szentléleknek (Paraklétosz) köszönhetően a további nemzedékek is átélhetik azt a tapasztalatot, amelyben a kezdetek egyháza apostoli közössége részesült a Feltámadt Krisztust illetően, amennyiben a hitben, az istentiszteletben és Isten népének az időben zarándokló közösségében továbbhagyományozódik és megvalósul.”

„Az üdvösség javainak az átadása jelenti az egyház apostoli hagyományát, ez aktualizálja állandó jelleggel a keresztény közösségben az eredeti szeretetközösséget, a Szentlélek erejében. Apostolinak nevezzük, mert ez a hagyomány az apostolok és a kezdetek tanítványai közösségének tanúságtételéből származik, és a Szentlélek vezetésével írt Újszövetségben maradt fenn az utókor számára. Az egyház szüntelenül utal rá: az apostoli szolgálat töretlen folytonossága révén ez az alapja és zsinórmértéke.”

„Jézus, a végső idők Izraelére tett utalásaiban már kifejti azt a szándékát, hogy megváltó művének gyümölcsei az egész világra kiterjedjenek, majd feltámadása után nyíltan apostolaira bízza azt a feladatot (vö. Lk 6,13), hogy tegyenek tanítványává minden nemzetet, biztosítva őket jelenlétéről egészen az idők végezetéig (vö. Mt 28,19sk).”

„Az üdvösség egyetemessége megkívánja azt is, hogy a húsvét emlékezetét szüntelenül ünnepeljék a történelemben, egészen Krisztus dicsőséges újra eljöveteléig. Ki teszi valóssá Jézus üdvözítő jelenlétét az apostoloknak, az eszkatologikus Jeruzsálem fejeinek (Mt 19,28) szolgálatában és az új szövetség népének egész életében? A válasz egyértelmű: a Szentlélek.”

„Az Apostolok Cselekedetei – Szent Lukács evangéliumának folytatásaként – bemutatja, hogyan járja át a Szentlélek a Krisztus által meghívottakat és az általuk összegyűjtött közösséget. A Vigasztaló Szentlélek működésének köszönhetően az apostolok és utódaik megvalósíthatják az időben a feltámadt Krisztustól kapott küldetést: 'Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát' – olvassuk Lukács evangéliumában (24,48sk).”

„Az Apostolok Cselekedeteiben pedig ez áll: 'mikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.' (ApCsel 1,8) S ez a hihetetlen ígéret már az apostolok életében elkezd beteljesülni: 'Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki' (ApCsel 5,32).”

„Tehát maga a Lélek az, aki a kézrátétel és az Apostolok imája révén felszenteli és elküldi az evangélium új hirdetőit (így például ApCsel 13,3sk és 1Tim 4,14). Miközben néhány szentírási szakasz szerint Pál rendelt presbitereket a helyi egyházak élére (vö. ApCsel 14,23), máshol azt olvassuk, hogy a Szentlélek látja el pásztorokkal a hívők nyáját (ApCsel 20,28). A Szentlélek működése és Pál tevékenysége tehát mélyen áthatják egymást.”

„Az egyház élete szempontjából ünnepélyes döntések idején a Szentlélek jelen van és vezeti a híveket. Ez az irányító jelenlét különösen is jól érezhető a Jeruzsálemi Zsinaton, amely így erősíti meg záró szavait: 'A Szentlélek és mi magunk is azt tartottuk helyesnek..' (ApCsel 15,28). Az egyház 'az Úr félelmében és a Szentlélektől segítve' növekszik és halad előre (ApCsel 9,31).”

„Jézus tevékeny jelenlétének állandó megvalósítása népe körében, amelyet a Szentlélek visz végbe és amelyet az egyházban az apostoli szolgálat és a testvéri szeretetközösség fejez ki, ez az, amit teológiai értelemben hagyománynak nevezünk: nem pusztán annak az átadásáról van szó, amit az apostolok a kezdetekben kaptak, hanem a keresztre feszített és feltámadt Jézus hatékony jelenlétéről, aki elkíséri, és a Szentlélekben vezeti az általa összegyűjtött közösséget.”

„A hagyomány tehát a történelem folyamán a törvényes pásztoraik köré gyűlt hívek közössége, olyan szeretetközösség, amelyet a Szentlélek táplál, biztosítva az összeköttetést az apostoli hit tapasztalata – amelyet a tanítványok éltek meg a kezdetek közösségében – valamint Krisztus jelenlegi, egyházában való megtapasztalása között.”

„Más szóval a hagyomány az egyház, az Atyaisten szent egyházának szerves folytonossága, ez a templom az apostolok alapjára épült, és Krisztus, a sarokkő tartja egybe, a Szentlélek éltető működése révén. 'Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Õ tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává' (Ef 2,19–22).”

„A hagyománynak köszönhetően, amelyet az apostolok és utódaik szolgálata biztosít, a Krisztus oldalából kifolyó éltető víz és üdvözítő vér eljut minden idők embereihez. Így a hagyomány az Üdvözítő állandó jelenléte, Aki eljön, hogy találkozzon velünk, hogy megváltson és megszenteljen bennünket a Lélekben, egyháza szolgálata révén, az Atya dicsőségére.”

Beszéde végeztével a pápa hozzátette: „Így a hagyomány nem dolgok vagy szavak továbbadása, nem halott dolgok gyűjteményének továbbhagyományozása. Élő folyam, amely összeköt a kezdetekkel: eleven folyam, amely az örökkévalóság kikötőjébe visz minket. Éppen ezért ebben az eleven folyamban mindig újra megvalósul az Úr Igéje, amelyet az elején hallottunk: ’Veletek leszek minden nap, a világ végééig’ (Mt 28,20).”

Kath.net/VR/Magyar Kurír