A Szentatya katekézise a karácsonyról

Az adventi időszakban lélekben bejárjuk azt az utat, amelyet Mária és József tett meg Jézus születése előtt. Krisztus követőinek az a hivatása, főként ebben az időszakban, hogy felkészítsék szívüket az eljövendő Úr méltó fogadására.

A karácsonyi imakilenced invokációi a várakozásról szólnak, a megígért Üdvözítő születésének ajándékára. Erre az eseményre úgy kell készülnünk, hogy nemcsak otthonunkban, hanem szívünkben is méltó lakóhelyet készítünk a világra jövő Üdvözítő számára. Éberen várjuk őt, vagyis az Ítélő Isten tekintete előtt zajlanak napjaink, hogy kitárjuk a világot Fia érkezésére várva és felkészítjük lelkünket az üdvösséget hozó Úr számára.

Manapság talán még a hívő emberek sem úgy várják Istent, mint az Ítélő Bírót. Ugyanakkor azonban mindannyian igazságosságot várunk, hiszen a világban látszólag csak igazságtalanság uralkodik. Ezt tapasztaljuk hétköznapi életünkben, a társadalomban és a világban egyaránt. Azt várjuk, aki igazságot tesz. Az igazságosság elvont fogalom: az igazságot „teszik”. Mi azt várjuk, hogy konkrét módon eljön az, aki igazságot tud tenni. Ebben az értelemben fohászkodjunk tehát: jöjj el Jézus Krisztus, mint Bíró, a te mértéked szerint. Az Úr tudja, hogyan lépjen a világba igazságot tenni.

Ezután a Szentatya a mai szekularizált világról beszélt, és arra kérte a keresztényeket, hogy tegyenek tanúságot a karácsonykor ünnepelt üdvösség misztériumáról. Ha nem ismerik el, hogy Isten emberré lett, mi értelme van a karácsony megünneplésének? Ma a hit és a reménység látszólag távol áll a köz- és a magánélet valóságától.

A világban egyre inkább káosz és erőszak uralkodik. Naponta megtapasztaljuk, hogy ha az igazság fénye kialszik, akkor az élet sötétté válik és irányt téveszt. Elsősorban tehát nekünk, hívő embereknek kell újra és újra megerősítenünk őszinte meggyőződéssel Krisztus karácsonyának igazságát. Így mindenki előtt tanúskodunk erről a hihetetlen ajándékról és gazdagságról, amely nem csak nekünk keresztényeknek, hanem minden embernek szól. Ebből a titokból forrásozik az evangelizálás kötelessége, amely az örömhír továbbadását jelenti, és erre a kötelességre hívta fel a közelmúltban a figyelmet a Hittani Kongregáció jegyzéke.

„Kedves barátaim, most, amikor a karácsony már oly közel van, az egyház még buzgóbban imádkozik, hogy megvalósuljon a béke és az üdvösség, amelyre a mai világnak olyan nagy szüksége van” – mondta még a Szentatya az általános kihallgatásra egybegyűlt zarándokoknak. Kérjük Istentől, hogy a béke hatalma diadalmaskodjon az erőszak felett, hogy a kiengesztelődés lépjen a szembenállás helyébe, hogy a másik feletti uralkodás vágya alakuljon át a megbocsátás, az igazságosság és a béke akaratává. A karácsonyból forrásozó szolidaritás és befogadás által ismerjük fel a szegénység régi és új formáit. Fáradozzunk a közjó megteremtésén, mert ebben mindenkinek részt kell vállalnia.

A karácsony legyen minden ember számára a béke és az öröm ünnepe –  a pápa ezzel a jókívánsággal és a betlehemi Gyermek Édesanyjához szóló fohásszal zárta szerda délelőtti beszédét: „Mária, aki Isten Igéjének ajándékozta Szűz méhét, Aki anyai karjai között szemlélte a gyermeket és aki mindenkinek felajánlja Õt mint a világ Megváltóját, oltalmazzon bennünket, hogy karácsonykor Krisztus megismerésében és szeretetében növekedjünk.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír