A Szentatya katekézise május 3-án

A II. Vatikáni Zsinat erre vonatkozóan hangsúlyozta, hogy a hagyomány mindenekelőtt apostoli. A „Dei Verbum” kezdetű dogmatikus konstitúcióban olvashatjuk: „Amiket Isten az összes nemzetek üdvösségére kinyilatkoztatott, azokról jóságosan úgy rendelkezett, hogy minden időkre csorbítatlanul megmaradjanak és minden nemzedéknek továbbadassanak. Ezért az Úr Krisztus, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az evangéliumot, mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölvén velük az isteni ajándékokat”.

A zsinati tanítás azt is feljegyzi, hogy: „Ezt a parancsot hűségesen teljesítették azok az apostolok is, akik szóbeli prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztustól szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak, illetve a Szentlélek ihletéséből megtanultak: és azok az apostolok vagy apostoltanítványok is, akik ugyanennek a Szentléleknek a sugalmazására az üdvösség üzenetét írásba foglalták.”

Az apostolok, vagyis az eszkatológikus Izrael vezetői, szintén 12-en voltak, mint a választott nép törzsei, folytatták az Úr által elkezdett „aratást”, mindenekelőtt azáltal, hogy hűségesen átadták a kapott ajándékot, Isten országának jó hírét, amely Jézus Krisztussal érkezett el a világba. Az apostolok száma nemcsak a szent gyökérrel, a 12 törzs Izraelével való folytonosságot fejezi ki, hanem szolgálatuk egyetemes elrendeltetését: vigyék el az üdvösséget a föld legvégső határáig. Ezt jelzi a semita számszimbolika: a tizenkettő a háromnak, vagyis a tökéletes számnak a négyszerese, a négy pedig a négy égtájra utal.

Az evangélium hirdetéséből született közösséget azoknak a szava hívta össze, akik elsőnek ismerték meg az Urat, és akiket Õ elsőkként küldött el a világba. Ez a közösség számíthat a Tizenkettő vezetésére, valamint azokéra, akik hozzájuk csatlakoznak, mint utódaik az Ige hirdetésében és a közösség szolgálatában. A közösség elkötelezi magát, hogy továbbadja másoknak az Úr jelenlétének és húsvéti misztériumának jó hírét. Pál apostol leveleiben így ír: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam”, „Õrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik”.

A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „Amit (pedig) az apostolok áthagyományoztak, tartalmazza mindazt, ami Isten népének szent életét és hitének gyarapodását szolgálja, s így az Egyház a maga tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és az összes nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amit hisz”. A hagyomány tehát élő Evangélium, amelyet az apostolok a maga teljességében hirdettek, egyedüli és megismételhetetlen tapasztalatuk teljességének alapján: az ő művük adja tovább a hitet másoknak, egészen napjainkig, a világ végéig. A Hagyomány tehát a Szentlélek története, aki az egyházban az apostolok és utódaik közvetítése révén működik, hűséges folyamatosságban a kezdetek tapasztalatával. Ezt szögezi le római Szent Kelemen az első évszázad végén: „Az apostolokat, aki hirdették nekünk az Evangéliumot, Jézus Krisztus küldte el, Jézus Krisztus pedig Isten küldötte volt. Krisztus tehát Istentől jön, az apostolok pedig Krisztustól: mindnyájan Isten akaratából származnak.”

Az apostolok továbbadták utódaiknak a Jézustól kapott parancsot. A Krisztussal való személyes kapcsolat tapasztalatán túl, ami egyedüli és megismételhetetlen volt, az apostolok továbbadták utódaiknak a Mestertől kapott ünnepélyes küldetést is. Az apostol szó a görög „apostéllein” kifejezésből származik, ami annyit jelent, mint elküldeni. Az apostoli küldetés lelkipásztori, liturgikus és prófétai küldetést jelent, amelynek biztosítéka az Úr közelsége egészen az idők végezetéig. Máté evangéliumában olvassuk: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. Az apostoli szolgálat révén tehát maga Krisztus jut el azokhoz, akik meghívást kaptak a hitre. A feltámadt Krisztus legyőzte az évszázadok távolságát, felkínálja élő és tevékeny jelenlété számunkra, ma, az egyház és a világ jelenében - zárta katekézisét XVI. Benedek pápa.

VR/Magyar Kurír