A Szentatya katekézise Nazianzi Szent Gergelyről

Katekézisének középpontjában a IV. században élt egyházatya állt, aki híres teológusként, neves szónokként és a hit védelmezőjeként ismert. Műveiben és beszédeiben kiemeli Isten elsődlegességét.

„Õ megérezteti Isten elsődlegességét, ezért hozzánk, a mi világunkhoz is szól. Isten nélkül az ember elveszíti nagyságát, Isten nélkül nincs igazi humanizmus. Hallgassunk tehát mi is erre a hangra, és igyekezzünk megismerni Isten arcát” – mondta XVI. Benedek.

Szent Gergely számára a teológia „nem pusztán emberi gondolkodás vagy bonyolult okoskodás eredménye volt, hanem az imaéletből, az életszentségből és az Istennel való állandó párbeszédből fakadt. És éppen így teszi érthetővé értelmünknek Isten valóságát, a szentháromságos misztériumot.”

Gergelyt szoros barátság fűzte kortársához, Szent Bazilhoz. A Szentatya Gergely szavait idézte ezzel kapcsolatban: „Ugyanaz a tudásszomj vezetett minket… A mi versenyünk ebben állt: nem az számított ki az első, hanem az, hogy ki engedi a másikat nyerni. Úgy tűnt, mintha egyetlen lélek lennénk két testben.”

A pápa azt is megemlítette, hogy Gergely vonakodott attól, hogy püspökké szenteljék. Később, amikor Szaszima és Konstantinápoly püspökeként nehézségekkel, ellenségeskedéssel kellett szembenéznie, Gergely így írt: „Megosztottuk Krisztust, mi, akik annyira szerettük Istent, Krisztust! Hazudtunk egymásnak az igazság miatt, gyűlölködtünk a Szeretet miatt, megosztottakká váltunk!

Katekézise végén XVI. Benedek példaként állítja a hívők elé Szent Domonkost, akit ma ünnepel az Egyház, illetve – a világban Edith Stein néven ismert – Keresztről elnevezett Terézia Benedikta nővért, akinek holnap van az emléknapja. Mindketten arra tanítanak, hogy bizalmunkat mindig Krisztusba vessük.

Magyar Kurír

Kép: CPP