A Szentatya katekézise Nazianzi Szent Gergelyről (2.)

Kitekintő – 2007. augusztus 23., csütörtök | 12:38

A Szentatya katekézisében folytatta a IV. században élt nagy görög egyházatya Szent Gergely teológiai értékelését, akiről elmúlt alkalommal is szólt.

Szent Gergely saját küldetését így fogalmazta meg: „Azért születtem, hogy cselekedeteim által Istenhez emelkedjem fel". Ezt a felismert küldetését a keleti egyházatya be is töltötte aztán nagyszámú beszédeivel, homíliáival, leveleivel és költői műveivel.

A pápa katekézisében úgy jellemezte a Szent Gergelyt, mint szelíd ember, aki életének eretnekséggel teli korában fáradhatatlanul dolgozott az egyház békéjéért. Az evangéliumból merített bátorsággal győzte le saját félénkségét és hirdette bátran – mindenekelőtt a Szentháromságba vetett niceai zsinati hitvallást: „Számunkra egy Isten van, az Atya, akitől minden van; Jézus Krisztus, aki által minden van és a Szentlélek, akiben minden van".

Szent Gergely nyomatékkal hangsúlyozta Krisztus velünk egy, teljes emberségét. Idézi is a pápa a nagy görög atyának híres mondásait: „Amit nem vett fel Krisztus, azt nem is gyógyította meg", továbbá „törekedjünk olyanná lenni mint Krisztus, mert Krisztus is olyanná lett mint mi, vagyis legyünk istenekké általa, amint ő maga emberré lett általunk. Õ ugyanis a rosszabbikat magára vette, hogy a jobbik adományt nekünk adja". A pápa szerdai katekézisében emlékeztet bennünket arra a feladatra, ami a Krisztus követésből adódó feladatunk: utánoznunk kell Isten jóságát és szeretetét. Ezt az egyházatya így fogalmazza meg: „Ha egészséges és gazdag vagy, enyhítsd a beteg és szegény szükségét; ha nem estél el, segítsd az elesettet és a szenvedőt; ha vidám vagy, vigasztald a szomorút; ha szerencsés vagy, segítsd a bajbajutottat". Nazianszi Szent Gergely az imádság jelentőségéről és szükségességéről szólva megjegyzi: „Többször kell Istenre gondolnunk mint ahányszor lélegzünk, mert az imádság Isten szomjának találkozása a mi szomjúságunkkal.”

Végül a pápa idézi Szent Gergelynek az élet értelméről szóló egyik költeményét: „Én lelkem, feladatod van, egy nagy feladatod, ha akarod. Vizsgáld meg komolyan önmagadat, fontold meg, kérlek, Istent és titkait; kutast csak, mi volt a nagy mindenség előtt és mi az számodra; honnan jöttél és mi a te sorsod! Íme a te feladatod, lelkem, tisztítsd meg az életedet!"

XVI. Benedek pápa katekézise végén így foglalta össze Szent Gergely tanítását: „Gergely szükségét érezte, hogy Istenhez közeledjék, és ezáltal győzze le saját énjének fáradtságát. Megtapasztalta a lélek lendületét, az érzékeny szellem élénkségét és a tünékeny boldogság állhatatlanságát". „Számára az emberi élet drámájában – amelyre ránehezedett tulajdon nyomorúságának és gyengeségének tudata – az Isten szeretete mindig felülkerekedett. Az a feladatod, lelkem – tanít bennünket Szent Gergely –, hogy találjuk meg az igazi fényt, az élet igazi magasságát. És a te életed lelkem az, hogy találkozz Istennel, aki szomjazza a te szomjadat".

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír